Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - KOMMUNISTA EGYETEMI IFJAK

FIGYELŐ ' KOMMUNISTA EGYETEMI IFJAK. Érthető megdöbbenést és sokféle magyarázatot váltott ki az a szomorú tény, melyről a közelmúltban rendőri jelentések alapján vettünk tudomást : a kommunisztikus hit az egyetemi ifjak közé is bevonult. Nem is azok legszegényebb, legeihagyatottabb tagjai közé ; a zár alá került hívők elsősorban az Eötvös-kollégisták köréből rekrutálódtak. Talán már ez a feltűnő körülmény is figyelmeztethet bennünket arra, hogy a jelenségnek okát és magyarázatát ne egyedül a mai gazdasági állapotokban keressük. A vesztett háború által teremtett szellemi atmoszféra a maga egész pusztító erejével nehezedik reá a mi húszéveseinkre. Ők arról a lelkesedésről már semmit sem tudnak, mellyel a náluk idősebbek készségesen szálltak síkra a nemzet szent jogaiért ; hogyha háborús hangok egyáltalán, márcsak a kétségbeesésnek, a lemondásnak hangjai jutottak el gyermeki füleikhez. Irodalmi úton meg talán főkép a Remarkoktól és Markovics Rodionoktól szerzik be a hősies küzdelemre vonatkozó ismereteiket ; mindenesetre többet olvasnak-hallanak fogolytáborokról, frontfelbomlásokról, forradalmakról, mint győzelemről, kitartó ellenállásról. Számukra a megcsonkított ország maga is csak adott tény s változtatást követelő állapot csupán annyiban, amennyiben mások fájadalmától, akaratától kapnak ösztönzést a revíziós eszmék ápolására. Mert mintha közvetlenül az a minden ideálizmust meghazudtoló tapasztalat tolulna — a nagyháború legfőbb tanulságaként — a szemük elé s követelne tőlük az erkölcsi élet egész vonalára elismerést : helyzet, véletlen, legfölebb anyagi fölény és ügyeskedés, de nem a nemes igyekezet dönti el az élet kérdéseiben a végső eredményt. Nyilvánvalóan ezt az egész üluziómentes érzés- és gondolkozásmódot, fiatalságunknak ezt a nagy kísértését kell mintegy alapul vennünk, hogyha annak politikai eltévelyedéseiről a mélyebb gyökerekig akarunk számot adni. Az erkölcsi nihilizmust, melyet elnevezésében hiába akarnánk (crealizmus»-sá szépíteni, hatalmasan alátámasztják azután ifjaink fejében a mai életnek exisztenciális nehézségei. Hogy a nyomor és nélkülözés valóságos melegágya mindenféle társadalmi nyugtalanságnak és elméleti forrongásnak : ez szociológiai tudásunknak annyira ismert közhelye, hogy nem kell vele bővebben foglalkozni. Ehelyett figyeljük és állapítsuk meg azt a tüneményt (bizonyíték ez a forradalmak közvetlen szellemi eredete mellett),