Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - GOETHE NAGYSÁGA

GOETHE NAGYSÁGA 177 szemünk fényében, mosolyunkban ott ragyog s kimondott igazságaink hallgatag keretét adja. Goethének ilyen elhallgatott igazsága volt, hogy a keresztény erkölcs a rendkívüli embert nem kötelezi, sem Július Caesart, sem Napóleont, sem öt. A nagy emberek pogányok, a keresztény erényt és a keresztény képmutatást hagyjuk a született együgyűeknek. S ha Goethe a görögséghez húz: egy óvatos Nietzsche hunyorít át hosszú keresztény századokon a rokon, vagy rokonnak vélt erkölcs felé. A másik kötelék: a forma. Már mint fiatal ember szívesen olvasta Homerost s most, hogy «megülepedett» és kijárta az önfegyelmezés iskoláját, még jobban csodálta a görög kifejezés «nyugalmát». Egy kis különbség persze van a görög nyugalom és a Goethe nyugalma közt. A görög elfogulatlan, Goethe nehézkes; a görög szabad, Goethe önérzetes; a görög ünnepi, Goethe ünnepélyes s végül : a görög egyáltalán nem olyan nyugodt, mint azt Goethe periódusai után egy német kisdiák elképzelhetné. A döntő különbség azonban a kétféle görögség közt : a konkrétum használata. Milyen nagyszerű nép, gondolja Goethe, a legnagyobb mélységet a legragyogóbb felülettel fejezi ki, a gondolat mindig szemlélet is. Igaz. De ha a görögök anyagszerűek, nem küzdenek az anyagszerűségért, a valóságban élnek, de nem gyűjtik a valóságot, gazdagok, de nem kuporgatok. A tizenkilencedik század irodalmának egyik legjellemzőbb tünete : az anyagismeret túltengése. Az írónak be kell bizonyítania, hogy pontosan ismeri Salammbo lakomáján az összes mártásokat s legalább olyan alapos leltárt vett fel hőse lakószobájáról, mint a Goncourt testvérek. Goethe görögsége ezzel az új anyagismerettel fertőzött görögség; hexameterei egy dilettáns rajzoló s egy természettudós tollából folynak; emelkedett formáinak Larousse képes szótárát kell felemelniük. De Goethe már negyven éves s most ért oda, hogy valamire végkép fel kell tennie az életét. Fiatalkori munkássága csak erőpróba volt, fényes erőpróba, sokféle, változatos, de nem az a nagy vállalkozás, amely azonossá lesz az életünkkel. Goethe nagyon sokat meg tudott csinálni és semmi sem késlelteti jobban az ember kibontakozását, mint a túlságos tanulékonyság s a szertelen ambíció. Hazajön Olaszországból s csak most fogja kimondani a sorsdöntő szót. S már milyen beláthatatlan anyagban kell rendet teremtenie ennek a sorsdöntő szónak. Nagy időbe kerül ez s a szívós szellemi frisseség néha csodálatosan el tud rejteni egy mélyebb, korai merevséget. Goethe negyven és hatvan éves kora közt alakul ki. Legjobb műveit talán fiatalabban írta, de ekkor gyúrja meg Goethét s zárja egy keretbe a Goethe-műveket. Ez a kései férfikor nagyon megérzik a sorsdöntő vállalkozáson. Nem hiszem, hogy a világirodalomban volna vakmerőbb, lehetetlenebb, csodálatosabb kísérlet Goethe német-görög