Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - A politikai érzületek szerepe a mai társadalomban. Második és befejező közlemény

A POLITIKAI ÉRZÜLETEK SZEREPE A MAI TÁRSADALOMBAN 147 A POLITIKAI ÉRZÜLETEK SZEREPE A MAI TÁRDolgozatunk második részében nem Ígérhetjük, hogy a politikai lélektan többi problémáit az eddigi fejtegetés nyomán egyenletesen átvizsgáljuk. Sokkal szélesebb körbe jutottunk, mintsem hogy itt ezt célul tűzhessük ki magunknak. Feladatunk rávilágítani az új tudományterület egyes kiemelkedő pontjaira, amelyekről széttekintve megláthatjuk, mennyi még a teendő és milyen az ilynemű problémák természete. Mindenekelőtt néhány kollektív jellegű témára mutatunk rá. A közönség spontán kialakuló érzülete képezi alapját az ú. n. közakaratnak (volonté générale). A közakarat részben mesterségesen létrejött valami s így feladatunk megállapítani, minő súlya van a természetes s minő a mesterséges közakaratnak — oly kérdés ez, mellyel az államtan politikai-lélektani szempontból1 eléggé nem számolt. Itt csupán arra lehet rámutatnunk, hogy egyes problémafeltevések mikép lehetségesek. Lehetséges-e úgy tenni fel a kérdést, hogy a természetesen alakuló közakarattal szemben a mesterséges, mintegy hivatalos közakarat az irányadó, avagy megfordítva? Mindkét probléma megoldhatatlan, mert helytelenül tétetett fel a kérdés. A közakarat értékessége részleges és feltételes mind a két oldalon. Egy másik kiindulás azt mondja, hogy a törvényhozásnak a puszta «közakaraton» való alapulása naturalizmust jelent,2 azaz ami tényleges akarat, az még nem érték, nem jogszerű, hanem csak faktum, valóságos erő, amely értékközömbös hatalom. Hatalomból nem lehet az értékre, a jogszerűre more naturalistico átugrani. Ez az álláspont aztán a ((közakarat)) alapulvételének elvi mellőzése felé fog gravitálni, de általánosságban szintén helytelen problémafeltevés. Helyes lesz az, ha azt mondjuk : a közakarat, köznyelvben gyakran : a népies 1 Vannak figyelemreméltó szempontjai B. Bosanquetnek: The philosophical theory of the state. 2. kiad. 1910. 155—179. 1. 2 Van is oly nyilatkozat, amelyet ily alapon kell megcáfolni, így Rousseau nál ez a tétel: «a szuverén hatalom, már az által, hogy létezik, mindig olyan is, amilyennek léteznie kelh (sic). Idézi Concha, Politika, 1895. 262. 1. C) Kollektív alakulások. 13. A közakaratról.