Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1932 / 2. szám - VESZÉLYBEN A MAGYAR KULTÚRA

VESZÉLYBEN A MAGYAR KULTÚRA M3 hogy az európai kultúrának viszonylag késői időben lettünk a részeseivé ; hogy a kezdeményezés lehetőségétől elütve többnyire az utánzás és recipiálás feladatát kellett vállalnunk, s hogy sajátos politikai és társadalmi viszonyaink következtében egy erős, homogén érzésű és gondolkozású középosztály itt nálunk még kevésbbé alakulhatott ki, mint Németországban. Hogy csakugyan milyen kevéssé lehet nálunk a közbülső társadalmi rétegben, az aristotelesi elmélet államfenntartóiban, közösen vallott és gyakorolt életformákról beszélni, annak bizonyítására elegendő a figyelmeztetés, hogy a mágnást utánzó dzsentrit vagy pszeudo-dzsentrit épúgy a középosztályba sorozhatom, mint a zsidó közép- vagy nagykereskedőt. Semmiféle kulturális délépítmény)) nem lesz itt képes az alapellentéteket sikeresen áthidalni; még akkor sem, ha a zsidóság asszimilációs tehetségét olyan magasra taxáljuk, mint ezt Curtius — azt gondolom, helytelenül — teszi. A részeiben elkülönülő, szaggatott struktúrájú polgársággal szemben az ipari munkások nálunk is marxi vagy — az eredeti ideák fokozatos elhalványulásával — legalább is «szubmarxi» eszmealapon szervezkednek. Nálunk parlamenti képviseletök nem elég erős arra, hogy a szocializmus eszménye a kultúrpolitika mélyéig éreztesse a maga hatását. De a közelmúltban (Károlyi Mihály idejében és a kommün alatt) kaptunk mi is némi Ízelítőt arra nézve, hogy a szocializmus értelmében átreformált iskolák és «a szellemi termelés tanácsa» miként szolgálnák az emberiségnek legmagasabbrendű érdekeit. Külföldön meg az orosz szovjet (sokkal jobban, mint a közelmúlt német kompromisszumos és időleges kormánynak felemás politikája) igazíthat bennünket útba atekintetben, hogy mit jelent a kommunisztikus ideáknak következetes érvényesülése a kultúra területén. Hogyha a (műveltség)) (Bildung) — Max Scheler szerint — «a személy részvétele mindabban, ami lényegszerü a természetben és a történetben ; a világ önkoncentrációja az emberben, azaz az embernek világgá fejlesztése^ akkor a szovjetnek sikerült ennek a műveltségnek teljes ellentétét, valóságos antipódját a mechanizált, az állami termelés puszta gépezetévé megtett emberben felállítani. Modern kutlúránknak nincs is nagyobb ellensége és veszedelme, mint ez a szovjet-ideál, s bennünket rávonatkozólag nem fog megtéveszteni, ha azt halljuk, hogy — egy számunkra idegen, abszolút világból vett gyakorlat utánzataként — az orosz laboratóriumokban szorgalmasan dolgoznak, sőt hogy vaskos kötetek jelennek meg a szovjettudomány piacán amaz «ideál» szolgálatában. A nagyháború következményei a társadalmat — főleg a legyőzött államokban — ^politizálták)). Az erős érzelmi hullámzástól kísért alkotmányváltozások, az élénk politikai pártküzdelmek olyan társadalmi rétegeket is bevontak itt az aktív politikába, amelyek