Társadalomtudomány, 1932 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1932 / 2. szám - A ZSIDÓK VOLTAK-E A MODERN KAPITALIZMUS MEGALAPÍTÓI?
A ZSIDÓK VOLTAK-E A «MODERN KAPITALIZMUS MEGALAPÍTOD) 133 Rátérve ezekután a bankok továbbfejlődésére, Velencével kell kezdenünk. Itt a banktechnika nagy haladást tett annak következtében, hogy a ((bancorum scriptae», a bankok letéti tanúsítványai készpénz gyanánt általános elfogadtatásra találtak. A XVI. és XVII. században azután már pontosabban körülírt módszereket dolgoztak ki, amelyeknek nagy befolyásuk lett. Minthogy azoknak a bankoknak meggondolatlanságai, amelyek scripták&t bocsátottak ki (banche de seritta), zavart okoztak az üzletkötésekben, sőt diszkreditálták magát a várost, sokan egy «nyilvános bank» létesítését javasolták. Olyan viták után, amelyeket még napjainkban is érdeklődéssel tanulmányozhatunk, 1557-ben megalakították a hires Banco di Rialto-t, amelynek nem voltak saját tökéi, de az a kötelezettség terhelte, hogy a letétek egy részének felhasználásával tartaléktőkét létesítsen. Később, 1619ben, amikor az állam belement abba, hogy kezességet vállaljon az ügyletekért, megalakult a Banco di Giro. Ugyanekkor Velencében és más helyeken a váltó girata révén vált átruházhatóvá. Ennél az átruházási módnál az új kedvezményezettnek a neve már nem a papiros hátára, hanem a váltólap elülső oldalának aljára került ; más esetekben üresen hagyták, ki sem írták a helyet a kedvezményezett neve számára. Ezek érdekes könnyítések voltak, de nem jelentették a kiinduló pontját olyan lényeges fontosságú átalakulásoknak, mint amilyeneknek forrásává a jegybankok létesítése vált. A XVII. században a londoni aranyművesek letéti igazolványokat bocsátottak ki, amelyek a közönség körében forgalomba kerültek és nagyon szíves fogadtatásra találtak. 1694-ben megalakult az Angol Bank, főképpen talán azért, mert az állam, amelynek pénzre volt szüksége, kölcsönkapta a bank 1,200.000 fontsterling alaptőkéjét, bizonyára azonban azért is, mert szilárdabb alapot akartak adni az aranyművesek pénzügyi gyakorlatának. Az Angol Bankot feljogosították pénzjegyek kibocsátására, kölcsönmüveletek és leszámítolási műveletek ellenében egészen alaptőkéje összegéig, s ettől függetlenül a közönség letétjei erejéig is pénzjegyeket bocsáthatott ki. Patterson eszméinek megfelelően a bank a maga műveletei alapjává az arany- és az ezüstpénzt tette meg s ezzel elvetette azokat a régi, valamint jövőbeni terveket, amelyek más alapot kívántak neki adni, például ingatlanokat. Ez még nem volt teljesen a modern jegybank, csak ennek első és érdekes elődje, amely már több jellegzetes vonást tartalmazott. A lényeges különbség az volt, hogy semmiféle speciális intézkedés sem történt a pénzjegyek beváltásának biztosítására s hogy túlságosan számítottak arra a befolyásra, amelyet ilyen beváltási szempontból gyakorolhatott az állam által fizetendő százezer fontsterling kamat. A Skót Bank, amelyet egy évvel később állítottak fel az Angol