Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

AZ ÉRTELMISÉG VÁLSÁGÁNAK GAZDASÁGI HÁTTERE 43 mintha a főiskolai tanulmányok rostáján át állítja őket az élet porondjára. Jelentős tömegeit, t. i. a köztisztviselők tömegeit, azok a kedvezmények is csábítják arra, hogy gyermekeiknek ú. n. tudományos képzettséget szerezzenek, melyek éppen a köztisztviselők gyermekeit illetik meg főiskolai tanulmányaik alatt s amelyek annak a félszeg helyzetnek előidézői, hogy hova-tovább az állami protekció vonzza a tisztviselő-gyermekeket a főiskolák felé, ahonnan azonban kilépve, átmenetileg bár, de kénytelen-kelletlen a szellemi munkanélküliek csoportját gazdagítják. Ugyanez a körülmény lehet részben oka annak, hogy ezer nyugdíjas tisztviselő átlag kb. 20 gyermeket taníttat az egyetemeken s igyekszik gyermekével megfuttatni azt a versenyt, melyben maga esetleg alul maradt. Az önálló exisztenciák képviselői között egészen kivételes a nagybirtokos s a nagybérlő apák gyermekeinek főiskolai iskoláztatása. 1000 ilyen foglalkozású szülőre csaknem 80 egyetemi hallgató esik, — persze a tömeg, mely a főiskolai hallgatók mögött áll, nagyon csekély. De a középbirtokos és a középbérlő elem gyermekei aránylag kevésbbé mennek egyetemekre, mint a köztisztviselők gyermekei. Az itt tárgyalt viszonyszám 20 körül mozog — igaz, hogy viszont e birtokosok gyermekei közül sokan mennek gazdasági akadémiákra, egykor a gazdálkodásban apjuk örökébe lépendő. Az önállók többi csoportjaira már lényegesen kisebb arányszámok jutnak az egyetemeken. Nem véletlen, hanem a gazdasági erők logikus következménye az, hogy 1000 önálló kereskedőre 1930-ban mintegy 10 egyetemen tanuló ifjú esett, iparosra csak 6, kisbirtokosra, kisbérlőre pedig alig több mint 1. A vizsgálatnak e módja szerint nagyon mérsékelt a kisbirtokosság részvétele a főiskolai munkában. 1000 kereső kisbirtokossal szemben csupán 1 kisbirtokos gyermek tanult 1930-ban az egyetemeken. Ez az adat látszólag megcáfolja azt a kedvező véleményt, melyet fentebb megalkottunk a kisbirtokos földmíves népünknek az egyetemi oktatás iránt ébredező érdeklődéséről. Pedig nem úgy van. A földmíves nép gyermekeinek az egyetemi tanulmányokba való bekapcsolódása mégis csak fejlődéstörténetileg jól megfigyelhető tény. A jelzett arányszám azt jelenti, hogy ha földmíves népességünk gyermekeinek az egyetemi ifjúság közé való sorakozása csak olyan szerény mérveket is ölt, mint aminőt a kisiparosságnál észleltünk, el kell készülnünk arra, hogy az egyetemek helyiségeiben többezer főnyi ily tömeg fog megjelenni, amelynek fellépése napnál világosabban mutatná, hogy az értelmiség válsága általános, nagy társadalmi problémává vált, a szellemi vezetésért küzdő különböző rétegek szinte életre-halálra szóló küzdelmévé. Hogy ebben a küzdelemben melyik réteg fog felülmaradni, ma