Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

3* LAKY DEZSŐ száma. Azt követőleg azonban ismét rohamosan emelkedett s az 1922/23. tanévben egyéb főiskolákon kívül az egyetemek, jogakadémiák és hittudományi főiskolák hallgatóinak száma 18-365-ben kulminált. A legsúlyosabban az orvostudományi karok és a Műegyetem érezték meg a szinte fantasztikus tömegeknek odaáramlását. Olcsó sikert kívánnék aratni, ha arra hivatkoznám, hogy a főiskolai hallgatóság számának megduzzadásában része volt, mint ahogy kétség kívül része volt, annak a nemes eszményeket követő magyar kultúrpolitikának, mely Magyarország megmaradt vidékein lobbantotta lángra a tudománynak megszállott országrészeinken erőszakkal kioltott fáklyáit. Aki figyelmére méltatta gondolatmenetemet, alighanem osztja a véleményemet, hogy a magyar egyetemi ifjúság számának roppant megnövekedésére nézve a döntő okot nem ebben a külső okban kell keresnünk, hanem a magyar társadalom strukturális változásaiban s elsősorban a felfelé irányuló osztálymozgalomban. 7. A felfelé irányuló osztálymozgalom ereje nem csökken. E mozgalmat a világháború után pár éven keresztül a mezőgazdaság aránylag kedvezőbb, mondhatnók konjunkturális helyzete is táplálta. Csak ezzel magyarázhatjuk — az emelkedés vágyán kívülazt, hogy az 1922/23. tanévben a magyar egyetemeken 1735 olyan ifjú tanult, kinek szülője kisbirtokos, kisbirtokosnapszámos, tehát kisebb gazdaember volt. Ez a réteg az egész főiskolai ifjúságnak ekkor 9.4%-a. Arányszám szerint nem sokkal több talán, mint pár évvel előbb. De abszolút értékben oly számottevő, mint soha azelőtt vagy azóta. Tulajdonképpen csak az a sajnálatraméltó ebben az egyébként örvendetes tényben, hogy földmíves népünk gyermekei szemmel láthatólag húzódoztak a hozzájuk legközelebb álló gazdasági akadémiák látogatásától, ahol szerzett ismereteiket pedig bőségesen hasznosíthatták volna apáik foglakozásában. Inkább az egykor szinte kizárólagosan kedvelt egyházi szolgálat helyett orvosi, vagy mérnöki pályák felé törekedtek. A földmíves-népesség gyermekeinek a főiskolai tanulmányokba való bekapcsolódása egyik legjellegzetesebb tanulsága a világháborút követő évek értelmiségi mozgalmainak. Semmi kétség benne, hogy azt a szakadékot, mely főiskolai hallgatóságunk számának alakulásában elsősorban azáltal jelentkezett, hogy a kereskedelem és hitel önálló vállalkozóinak gyermekei visszaszorultak az egyetemi ifjúság tömegében, jórészt éppen az a most már állandóvá lett érdeklődés hidalta át, melyet földmíves népességünk gyermekei részéről észlelhettünk. Ez az érdeklődés legklasszikusabban az ú. n. inflációs válság idején jelentkezett, amikor a mezőgazdaság is kétségtelenül a legjobb