Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

AZ ÉRTELMISÉG VÁLSÁGÁNAK GAZDASÁGI HÁTTERE 3i miségi foglalkozású egyének gyermekei voltak. Nem jellemző-e az a körülmény, hogy 1900-ban a magyar egyetemeken tanuló ifjúság 19.8%-a köztisztviselő gyermeke volt, 12.4 százaléka a tanárok, tanítóké, vagy lelkészeké, io-i%-a orvosoké, ügyvédeké, mérnököké és egyéb szabad foglalkozású egyéneké, — az értelmiség egyéb kategóriái pedig további 207%-ot kötöttek le az egyetemi ifjak szülői közül? Megközelítőleg tehát az egyetemi hallgatók 2/s-ad része (63-1%) volt maga is értelmiségi szülők gyermeke s nem kétséges, hogy ebben a csoportban is a vezető hely a köztisztviselői foglalkozású szülők gyermekeit illette meg, akik közé nyílván nyugodtan számíthatjuk a tanügy és az egyházi szolgálat körében elhelyezkedett egyének leszármazottait is. 3. A világháború előtt már tisztán látszik: az intelligencia önmagát szaporítja. Az ú. n. intelligencia tehát — ismételjük—önmagát tenyésztette tovább akkor, midőn sarjadékait sokszor nagy lemondások árán minden áron a főiskolákon taníttatta. Pedig ugyanekkor már kezdtek feltünedezni az értelmiség jövendő összetételének azok az alapvonásai, melyek azután a háborút megelőző esztendők során egyre határozottabban rajzolódtak elénk, — 1914-ben olyan erősen, hogy a magyar egyetemi ifjúság 1914. évi alakulásának vizsgálata a társadalmi fejlődés irányait kutató szemet már akkor sem téveszthette volna meg gyökeres átalakulás felől, mely a magyar társadalomban pár évtized alatt végbement. Ez az időtáj is még a köztisztviselők gyermekeinek nagy érdeklődését bizonyítja az egyetemi tanulmányok iránt. Az egyetemi ifjúság 25'2%-a még mindig a tágabb értelemben vett közszolgálati tisztviselők, 8-2%-a pedig az ú. n. szabadfoglalkozású egyének gyermeke. Az egyetemek hallgatóságának összetételében azonban akkor már tisztán látjuk annak a nagy harcnak a megindulását, melyet a középosztálynak csak pitvarára érkezett vagy a középosztályon kívül álló népességi csoportok gyermekei indítottak meg a főiskolák s majdan az értelmiségi pályák pozíciói ellen. Erre nem abból következtetünk, hogy a mezőgazdasági, a bányászati, ipari, elsősorban pedig a kereskedelmi és szállítási tisztviselők gyermekei szisztematikus fejlődés után immár 127%-át tették a magyar egyetemi ifjúságnak. Ezzel a tanúltsággal legfeljebb azt a felfogásunkat támasztjuk alá, hogy iparforgalmi élet haladása által előbb megkívánt tisztviselői szükséglet nemcsak a tényleg jelentkező szükségletet termelte ki, hanem ezek a tisztviselők is az egyetemekre küldték gyermekeiket, — ha talán az esetek nagy számában maguk nem is rendelkeztek főiskolai műveltséggel. De sokkal inkább jellemző volt az, hogy azok a tömegek is megmozdultak és mind gyakrabban áldoztak gyermekeik főiskolai tanul-