Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

3° LAKY DEZSŐ hetvenes éveinek elején már 5000 felé járt. Ezután 25 éven keresztül csaknem mozdulatlan volt, és csak a belső összetételében mutatkoztak időnkint változások. Pontosan 25—30 év multán azonban, hogysem a magyar főiskolai hallgatóság számában az első nagy emelkedés jelentkezett, — a 90-es évek második felében tehát, — jelentkezik a magyar egyetemek hallgatóságának alakulásában az a második nagy mozgalom, mely a világháború évéig sem csillapodik, sőt ereje egyre izmosodik. A két mozgalom fellépése szervesen együvé tartozik, az ok és okozat viszonya bennük tisztán szembeötlik. Más szóval, amint a magyar értelmiség sorai közé mind szilárdabban ágyazta be magát az a nagyobbszámú tömeg, mely a mult század hetvenes évei óta az egyetemeket látogatta, a saját foglalkozásához való ragaszkodás volt az egyik legfőbb ok arranézve, hogy a szellemi pályán érvényesülő egyének a világ minden kincséért sem szánták volna gyermekeiket más pályára, mint amelyet a magukénak vallottak. Tisztán láthatóvá vált az a folyamat, hogy az értelmiség önmagát szaporítja. Míg pl. a mezőgazdasági munkásnép feleslegének a kivándorlás emlékezetes mozgalma mellett megélhetést nyújtott a városbaözönlés, vagy pontosabban : az iparforgalmi foglalkozások nagyobb munkakereslete, addig az értelmiségi népesség felfogásában nyílegyenesen érvényesült az az irányzat, hogy a fiúk is kövessék az apjuk példáját és szellemi munkát végezve gondoskodjanak a maguk és családjuk fenntartásáról. Nem tartozik tanulmányunk körébe annak a vizsgálata, hogy a mult század utolsó harmadában (szemben a század közepétől eltelt évekkel) esetleg nem a birtokos nemes osztály társadalmi helyzetének megbillenése okozta-e azt a fejlődést, hogy a magyar egyetemek folyosói már akkor annyira benépesedtek. Mindenesetre kétségtelen, hogy még 1900-ban is, amely évre vonatkozólag már ismerjük az egyetemi hallgatók szüleinek foglalkozási viszonyait, a közép-, és nagybirtokos szülők gyermekei jóval nagyobb tömeget képviseltek a tudományegyetemi és műegyetemi hallgatóság sorai között (5.62%), mintsem a népességi arányszámok tiszta mérlegelése alapján következtethettünk volna. Ez világosan igazolta azt a törekvést, hogy közép- és nagybirtokosságunk speciális gazdasági tanulmányok mellett szívesen fogta gyermekeit egyéb tanulmányokra. Sőt, hogy népességünknek az az értékes rétege mennyire megértette az idők szavát, abból láthatjuk, hogy 1900-ban a joghallgatók között semmivel sem volt több a közép- és nagybirtokosok fiainak arányszáma, mint a műegyetemi hallgatók között. Gondolatmenetünk szempontjából azonban nem ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy már a századforduló táján uralta az egyetemi hallgatók tömegét azoknak az ifjaknak a száma, akik maguk is értei-