Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1931 / 1-2. szám - A szellemi munka válsága. Dr. Kornis Gyula választmányi tag előadása
8 KORNIS GYULA munkák vezetését, pl. az elöntött bányáknak a fegyencek munkájával való kitisztítását, új bányák nyitását, olyan kísérletek és fölfedezések irányítását, melyek az iparban hasznossá tehetők. A tudósok célja nem lehet a curiosa, hanem csak az utilia kutatása : az utóbbi kölcsönöz nekik a társadalomban jelentőséget, értéket és díszt. Csak a XVIII. század francia felvilágosodási mozgalma, a culte de la raison tudta kivívni igazán a szellemi munka tekintélyét és magasabb társadalmi értékelését. Minden egyénnek és társadalmi rétegnek az adja meg a maga jelentőségét és presztízsét, hogy mennyi esze van s hogy ez az ész mennyire van kicsiszolva, mekkora a műveltsége. A párisi szalonokban, ezekben a bureau d'es-prit-kba.n, már Voltaire, Diderot, D'Alembert s a szellemi élet munkásainak az alsóbb néposztályból sarjadt egész serege mint egyenrangú vitatkozik az ész birtokának teljes önérzetében a hercegekkel és marquiskkal. A szellemi munkások, a szofokrácia ezután gyorsan előretör s a legmagasabb hivatalokban s méltóságokban fokozatosan elfoglalja a születési arisztokrácia helyét. A francia forradalom polgári egyenlőség eszméje egyben a személyes szellemi munka korlátlan érvényesülését is jelenti az állami és társadalmi élet minden rangfokán. A racionalizmusnak az ész megváltó erejébe vetett hite emelte föl a szellemi munkát az őt joggal megillető társadalmi polcra. II. Hogyan illeszkedik bele a szellemi munkások rétege a társadalom sokrétű szervezetébe? A társadalomnak egynemű munkát végző tagjai hivatásuk alapján szorosabb-lazább közösséget alkotnak, a fizikai munkások éppúgy, mint a szellemi munkások. Ezek a hivatás és munka szerinti rétegek a társadalom szervezetében egymás mellé és fölé rendelve foglalnak helyet. Az egyén megtartja egyéniségét, de azért egy-egy hivatásközösség, azaz munkaközösség tagja. Minél egyszerűbb és homogénebb a hivatás, annál jobban olvadhat fel az egyén a maga társadalmi rétegének közösségében, annál könnyebben érvényesülhet az egyformaság és szolidaritás ösztönös érzése. Ebből érthető, hogy a fizikai munkásság országosan, sőt nemzetközileg szilárd egységes szervezetbe tömörült, míg az annyira különnemű és differenciált lelkű szellemi munkások, akiknek egyénisége és hivatásköre sokkalta gazdagabb, egységes és komolyabb ütőerejű közösséget, masszívabb társadalmi tömböt mindezideig nem tudtak alkotni. A fizikai munkásnak van biztos osztályöntudata, a szellemi munkásnak igazában nincsen. Mert melyik társadalmi osztályhoz tartozik a szellemi munkás :
