Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - A SZÖVETKEZETI MOZGALOM TÁRSADALOMLÉLEKTANI KÉRDÉSEI

A szövetkezeti mozgalom 273 jobb árat, hanem arra indítják a közvetítő kereskedelmet, hogy engedjen a közvetítői nyereségből, hogy racionálisabban szervezze az értékesítést stb. Szóval mennél jobban beválik a szövetkezeti organizáció, annál közelebb jut egymáshoz a szövetkezet és a nem-szövetkezet az illető gazdasági műveletnek a tag szempontjából való előnyös lebonyolítása tekintetében. A különbség: a szövetkezet létjogosultságának bizonyítéka ugyanilyen mértékben mindig kisebb lesz. Ott, ahol a gazdasági élet valamely terén a szövetkezetek már komoly versenytársai lettek a vállalkozóknak, például Angliában az árúszétosztás terén a detailkereskedelemnek, vagy Kanadában a poolok a gabonaértékesítés tekintetében a gabonakereskedelemnek, ott épen ezért lehetségesek végnélküli viták a felett, melyik szervezet előnyösebb. Minden esetre a vita eldöntése és a fölény igazolása exakt számszerűséggel, tehát olyan formában, mely a gazdaságilag nem iskolázott tagok előtt is világos lenne, alig lehetséges. Tehát az eredmények propagatív hatása mindinkább csökken, mind nehezebbé válik a tagok hűségének fenntartása, illetőleg ez mindjobban rászorul más propagatív eszközökre. Ezek a más eszközök pedig túlnyomórészben ugyanazok, melyek, mint mindjárt látni fogjuk, a szövetkezeti élet tömegnyilvánulásainak keretében nagy szerepet játszanak. Mint minden csoportban, a szövetkezetekben is tehát igen lényeges, hogy bizonyos áldozatokat kíván tagjaitól. Ezeknek lélektani indoka csak kettő lehet: az értük remélt előnyök, vagy a szövetkezethez való tartozásból fakadó kötelességtudat. Az előnyök érzékeltetésének problémáját ép most láttuk. A szövetkezettel szemben fennálló kötelességeknek lehet jogi (szerződéses) biztosítéka és csakugyan, sok értékesítő szövetkezetnél találkozunk azzal a konstrukcióval, hogy a tag szerződésben kötelezi magát arra, hogy bizonyos időre kizárólag a szövetkezetet veszi igénybe. Bennünket azonban itt különösen az a kötelességtudat érdekel, melynek jogi szankciója nincsen. Még az amerikai értékesítőszövetkezetek is, ahol pedig a szerződéses kötelezés általános, hangsúlyozzák, hogy tisztán erre építeni nem lehet, ki kell azt egészítenie a spontán kötelességtudatnak, mely mindig biztosabb. Ennek pedig legbiztosabb alapja, ha a tagok magukat a szövetkezethez tartozóknak érzik, illetőleg, ha a szövetkezetet sajátjuknak is érzik. Könnyű belátni, hogy ez nem könnyű feladat, különösen olyan szövetkezeteknél, melyek tagjainak száma százakra, ezrekre, sőt tízezrekre megy. Mert mi az azonosítás legegyszerűbb alapja? A szövetkezet ügyeibe való beleszólás lehetősége minden egyes tag részére. Ez természetesen nem történhetik úgy, hogy például