Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - SZABADOKTATÁS AMERIKÁBAN

Szabadoktatás Amerikában 253 lőtlen. Van olyan állam, amelyben csak 1.1% az analfabéta s van olyan, ahol 21.9%. Számuk gyorsan csökken: 1870-ben még az összes lakosságnak 20%-a volt írástudatlan, 1880-ban 17%-a, 1890-ben 13.3%-a, 1900-ban 10.7%-a, 1910-ben 7.7%-a, 1920-ban már csak 6%-a. Virginia állama olyan hadjáratot indított az analfabétizmus ellen, hogy 192Ö—25 közt, tehát öt esztendő alatt 28.000-ről 14.000-re tudta lecsökkenteni az írástudatlanok számát (50%). Az általános iskolakötelezettség már nem engedi a 6 éven felüli gyermekek írás-olvasás nélkül való felnövekedését; az öregebbekről pedig gondoskodik a sok iskolánkívüli tanfolyam. Az analfabéták nagyobb tömegei Délen és Dél-Nyugaton a négerek és mexikóiak közül kerül ki. Némely állam, pl. California, vándortanítókat (visiting teachers) alkalmaz; Kentucky-állam a a hegyi lakók között ú. n. „holdvilág-iskolákat" (Moonlight School) szervez, vagyis esti szabadég alatti tanfolyamokat az írás-olvasás oktatására. Az amerikai szabadoktatási, illetőleg népművelési mozgalmaknak az a törekvésük, hogy az iskolák legyenek, főkép a falun és a tanyavilágban, a felnőttek oktatásának is a centrumai. Sajátságos amerikai iskolai intézmény a Consolidated school, vagyis olyan központi iskola, ahová a szétszórt farmok lakóinak gyermekei sokszor 25—30 mfd. sugarú körzetből kocsin vagy autóbuszon járnak. Ezeket a tanyai centrális iskolákat újabban már úgy építik, hogy egyben népházak, a környék társadalmi és kulturális életének központjai is legyenek a felnőttek számára. Ezért nagy előadótermük, népkönyvtáruk, sportpályájuk, garázsuk stb. van. Minthogy a felnőttek oktatása is az iskolákban történik, a szó fizikai értelmében a mi műszavunk: „iskolánkívüli népművelés" Amerikában nem helytálló. Az ő terminusuk: „felnőttek művelése", Aduit Education. A központi tanyai iskolák arra is szolgálnak, hogy a lakosság agrikulturális ismereteit itt továbbfejlesszék. Még Roosewelt elnök alakított egy bizottságot a tanyai lakosság életének megvizsgálására és azoknak az eszközöknek megállapítására, amelyek a mezőgazdasági népesség anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítésére alkalmasak. E bizottság munkálatából született meg a Smith-Lever Act 1914-ben, mely az egyes államoknak szövetségi segélyt ad „olyan hasznos és gyakorlati ismereteknek a nép leözt való terjesztésére, amelyek a földművelésre és a házi gazdálkodásra vonatkoznak". Az ily célra adott segély 1922-ben már 4 millió dollárnál nagyobb összegre rúgott, amelyet az egyes államok ugyanennyivel voltak kötelesek kiegészíteni. 1925-ben már a mezőgazdasági népművelésre fordított összeg majdnem el-