Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - Ballai Károly: A magyar gyermek. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság kiadása, 1929, 58 l.

226 Könyvismertetések egyéni életének úgyszólván teljes háttérbe szorításával, egyetlen célt lát maga előtt: az elnyomottak felszabadítását, — amiért bármikor életét is kockáztatja. Az orosz forradalmi eszme tulajdonképeni hordozója az orosz intelligencia, amelyet Nagy Péter teremtett meg oly módon, hogy a kizáróan a nemesség részére létesített főiskolákat — azok részvétlensége miatt — kénytelen volt a kisemberek fiaival megtölteni, ilymódon tudáshoz juttatva azokat, akik addig minden kritika nélkül hittek az egyház dogmáiban és sanyarú helyeztükben abban kerestek és találtak vigasztalást. Ez a társadalmi réteg vérségi és egyéb kapcsolatok révén mindig a legélénkebb összeköttetésben állott a végsőkig elnyomott alsó népréteggel és természetes folyamatként tette a maga szent céljává ezek felszabadítását. A mult század 30—40-es évei után a forradalmi intelligencia a német idealizmusról áttért a francia pozitivizmusra és materializmusra és e tanokat igyekezett összhangba hozni a nihilista világfelfogásával, majd a kilencvenes években Marx Károly amorális és objektív tanaihoz szegődött. Mindkét átmenet józanító hatáts gyakorolt ideálizmusukra és most van folyamatban a harmadik józanító periódus — melynek feltétlen visszahatása lesz annak túltengéseire. Az orosz történelmi és vallási filozófia tulajdonképen teljesen terméketlen, mert a filozófia az orosz számára csak a mások gondolatának szóbafoglalását és nem a gondolkodás tudományát jelenti. Oroszország szellemi teljesítményét itt hiába keressük. Az orosz szellemi teljesítmányt az orosz irodalom végezte el. Még pedig oly módon, hogy a nagy orosz írók egyúttal a legnagyobb orosz gondolkodók is voltak — akik gondolataikat jobban tudták elbeszélés mint száraz tudományos fejtegetés alakjában kifejteni. Az orosz lélek rendkívül emberies volta pregnánsan jutott kifejezésre az elbeszélő irodalomban, melyben az alakok mind az életből merítettek, akik maguk és nem alkotójuk életét élik. Ez az egyéni élet megkövetelte, hogy az őt megérteni akaró olvasó is átélje az általa átélt élményeket és igy az orosz irodalom közvetve gyakorolta a nemorosz emberiségre ugyanazt a hatást mint az orosz emberrel való közvetlen érintkezés. Az orosz ember társadalmi sorsa: személybirtoklás, mint tényleges rabszolgaság volt — a nyugati hűbérrendszerrel szemben. A brutális elnyomatás alatt az orosz rendkívül mély lelki élet élésére kényszerült. Ez abban jutott kifejezésre, hogy mindig és minden körülmények között ember maradt, ha mindjárt csak önmaga előtt is. Ezzel nyomódott rá az aesthetika bélyege az orosz forradalomra és csak ennek figyelembevételével magyarázható meg a bolsevizmus fennmaradásának tömeglélektani lehetősége, Az orosz forradalomban mintaszerű az őszinte odaadás és tántorííhatatlanság, amellyel kitűzött célját: a nép felszabadítását követi.