Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A pacifizmus problémájához. (Megjegyzések Moór Gyula "A pacifizmus utján" című tanulmányához.)

45 szése szerint felfegyverkezhetett, másrészt pedig csak csekély számú ellenféllel állott szembe, kiknek érdekei más államok érdekeivel oly mértékben ütköztek, hogy ebben a konfliktusban a legyőzött állam is bizonyos súllyal bírt. Ilyen előfeltételek mellett a legyőzött államnak reménye lehetett arra, hogy tisztán a, hatalmi politika segítségével helyzetén javítson. Ez a történelmi helyzet a jelenben nincsen adva. Először e legyőzöttek kis számával szemben a győzők hatalmas világblokkja áll; másodszor a győzők egymás közötti ellentéteik dacára, is a legyőzöttekkel szemben szolidárisak; harmadszor a legyőzöttek nem rendelkeznek teljes állami szuverénitásukkal, mert fegyverkezniük nem szabad, tehát külpolitikai vonatkozásukban egy igen jelentékeny hatalmi eszközről le kell mondaniok. Ha ebből a konkrét helyzetből indulunk ki, bizonnyal más feleletet kapunk arra a kérdésre, lehet-e a legyőzött államoknak történelmi külpolitikát folytatniok? Ez a politika azt jelentené, hogy meg kell várni, míg egy újabb konflagráció, más okból tör ugyan ki, melyben ők valamelyik félhez csatlakoznak abban a reményben, ha az győz, segíteni fog rajtuk. Ez nem volna más, mint teljes desorientáció, a nemzet sorsát két véletlenre bízni. Az egyik véletlen, hogy egy ilyen konflagráció el fog jönni, a másik, hogy az a fél fog győzni, melyhez a legyőzött állam csatlakozott. Lehet-e külpolitikát, mely ily véletlenre bízza országa sorsát, konstruktívnak nevezni? Igaz, hogy államférfiaknak a véletlent is ki kell használniok, ámde ez egészen más, mint a véletlenre alapítani az egész politikájukat. Ezzel szemben az ú. n. pacifista külpolitika ilyen körülmények között sokkal konstruktivabb, pozitivabb, mert célkitűzései vannak és rendelkezik azokkal az eszközökkel, melyektől később a siker függ. Egyszerű logikai megállapítás, hogy ha egy félnek hatalmi eszközei nem állanak rendelkezésére, úgy célját egy másik féllel szemben csak az esetben tudja elérni, ha az utóbbinak hatalmi eszközei értéktelenné válnak. Egy lefegyverzett ország külpolitikai súlyát visszanyerheti azon esetben, ha a nemzetközi életben a fegyverkezés nyújtotta hatalmi tényezőt más tényező felváltja, a fegyverkezés ténye vagy szándéka nem válik hatalmi forrássá. Aki minden politikában hatalmi törekvést lát, aki minden politikai akarásban „Wílle zur Macht"-ot lát, az, ha ennek az állításnak logikai helyességét nem is fogja kétségbe vonni, nem tudja elhinni, hogy beállhat egy politikai állapot, melyben a ha-