Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

39 nak, „egész-szerűbb" értékvilágot hordoznak; Víerkandttal „élményközösségek"-nek (Erlebnisgemeinschaften) mondhatók. A tragikus társadalomszerkezeti kettészakadás lényege az, hogy a „munkaszervezet" általában nem „élményközösség" is. A kultúrpolitika nagy problémaköre megtalálni az „élmény"közösségek útját az organizációk ridegen egyoldalú munkaszervezeteibe, illetőleg utat törni a ,,munka"-szervezetekbe bekapcsolt lelkekhez. Előttünk van mindenekelőtt a ,,nagy Démosz", hatalmas mezőgazdasági és ipari népesség; ez új kultúrpolitikai feladatkört jelent. Ki oldja meg ezt a hatalmas problémát? A gyáros, a mezőgazda, avagy immár mezőgazdasági „vállalkozó", ki földjén tanyai' iskolát sem akar vállalni? Ki vegye kezébe a nagy gyári tömegek szellemi vezetését: a pártagitátor? Hasonló tömegkulturális feladatok mindenütt a tömeget állítják elénk, amelynek kultúrpolitikai jogos igényeivel szemben mindenesetre csak nagyméretű társadalmi szervezet lehet igazán akcióképes s ilyen az állam.44 Más, régibb közösségi alakulás rész ben lassú érverésű, nem tart lépést az aktuális élettel, részben — az extenziválódó társadalom közepett — pénzügyileg gyenge. Hol vannak pl. magánosok, vagy szervezetek, melyek csak egy-egy egyetemet el tudnának látni? Hol vannak „alapok", amelyek csak egy, nagyobbszabású kultúrintézetet teljességében fenntarthatnak? A modern társadalom sajátos jelleme: a tömegek s ezzel tömegfeladatok elérkezettsége odavezet, hogy nem kisebb szervezet oldja meg vagy kezdi meg a feladatot, mint aminő az állam. Aki mélyebben lát a mai társadalom szerkezetébe úgy, amint van, tudja, hogy az állam kultúrpolitikai akcióinak ideje végérvényesen elérkezett. Nem mert az állam mindenkép akarja. Akik ma sokat beszélnek az állam ,,túldimenzionáltságáról", nézzenek vissza, mennyit nem vállal az állam, amit vállalt egykor a 18. század gyámkodó állama korában; tekintsenek vissza az államcélok ama korára, amidőn — átmenetileg — az állam a ,,közjólléti elv" egyetlen képviselőjének tartotta magát, mindenről iparkodott gondoskodni, mindent előre látni, minden bajt lehetetlenné tenni.45 ** Az egyház feladataira itt sehol sem térhettünk ki. 46 A berlini egyetemnek a 60-as években tanára, Holzendorff a gyámkodás klasszikus esetét említi: egy középeurópai állam a mult század közepén eltiltotta a gyufa használatát, mert az esetleges tűzveszedelmek gyarapodására vezethet.