Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

36 annak az erőkoncentrációnak, amit éppen az államban vélünk fölfedezni. Eötvös még úgy vélte: „nem abban áll az állam feladata, hogy polgárai hitét, érzelmeit és meggyőződéseit alakítja, hanem inkább abban, hogy azokat minden sérelem ellen óvja." Ez a puszta jogbiztonsági állam ma mindenkinek kevés. A jogrend fenntartása minden államban — jelenben és az elmúltban — elsőrangú államcél, és mély tiszteletünket sohasem tagadhatjuk meg azoktól a századoktól, amelyek a Jog nevében és eszközeivel tartották fenn államunkat. Ha a jogállamról ma kritikát mondunk, nem azt mondjuk ezzel, hogy valami más, nemjogállam teendő helyébe, hanem csak azt emeljük ki, hogy a jogállamon túl is vannak államcélok. A célok stádiumai nem felváltják egymást, hanem egymást kibővítik, a cél-stádiumok sora egyben bizonyos történeti rangsort is mutat, s e téren a Jog államcélját előkelő pozició illeti meg mindenkor. A mai helyzet-követei te új államcél tehát szintén csak többlet az államcélok terén, nem középponti, de új államszerkezeti követelmény. Kitűnik az is, hogy nem is az állam étatizál, hanem a feladatok étatizálódnak más közösségi szerv hiányában. Ha az állam ereje nem elégséges új feladatok vállalására, nem úgy következtetünk, hogy ime, ejtsük el az újabb életcélokat, maradjunk primitivebb igények mellett, hanem azt, hogy emeljük az állam erejét, hogy az újabb életproblémákat is meg bírja oldani.40 Fentebb (33. 1.) felvetettük a kérdést: miért nem fejlődött a száz év előtt jelentkező kultúrpolitikai állameszme a 19. század folyamán? Az állameszmék egymagukban nem elég erősek, hogy tömegmozgalomnak vagy korszaknak megadják a karakterét. Ha a kultúrpolitikai állameszme nem jutott előbbre, oka a társadalom oly szerkezete volt, mely nem tette amaz eszmét közszükséglet tárgyává. Sőt: az államcél korlátozására törekedtek. A 19. század elején erősödött meg az államminimum eszméje: akkor, amidőn az állam egyébként volt erős, erős a felébredő „közösségi", abban a korban nemzetkultúrális erők által. Ekkor, 40 Itt csak röviden, de kifejezetten óhajtunk utalni arra, hogy e felfogás nem vezet valaminő állami, omnipotencia egyszer már elhagyott síkjára. Hogy minő konkrét feladatok és minő módon és mértékben (beállításban) juthatnak állami ügykörbe, ez nem képezi fenti vizsgálódások tárgyát, (hiszen e téren célszerűségi-instrumentális nézőpontok okvetlenül számbaj önnek); kérdésünk az volt és marad, hogy egyre újabb államiasításnak elvi akadályai az államcél elmélete alapján a kultúrpolitikát illetően nem lehetnek.