Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - Neveléstan. Bevezetés az iskolai nevelés munkájába. Irta Imre Sándor. A "Studium" kiadása

152 sabb emeltyűje ellen; az olcsón építendő vasutak érdekében; sikerült harminc évre megszüntettetni az őrlési kedvezményt; küzdöttem a birtokos parasztság és a mezőgazdasági munkás érdekében; egyre beszéltem és írtam a mezőgazdaságot igazságtalanul terhelő adók, jelesen progresszív adók ellen; amint a zsidó szabadkőművesség a birtokos osztály tönkretételére napirendre tűzte a birtokreformot, óva intettem gazdatársaimat, miszerint ne engedjük meg az államnak, hogy hozzányúljon a tulajdonjoghoz ennek ürügye alatt; kimutattam, hogy az általános választójog sírját fogja ásni a parlamentárizmusnak, tehát mellőzendő; kértem a sajtó és a büntető törvényeknek keresztény szellemben való revideálását; hevesen hadakoztam az uzsora, egyszóval a legtöbb visszaélés ellen, különösen állandóan egyre kimutattam, milyen következményekkel fog járni a civilizációra a szociálizmus terjedése. Előbbiek mind a zsidó szabadkőmíves nagyhatalom kimagasló programmpontjai voltak. Ellenük, főkép a liberalizmus korszaka alatt, majdnem kizárólag én küzdöttem. Természetes, hogy alól maradtam és az ország közvéleményében Magyarország egyik legmegvetettebb alakja lettem." Sajátságos, minden izében egyéni pályáját részben a gazdasági, részben a politikai életben futotta meg. Húsz éves koráig jórészt külföldön élt. 1870-ben átveszi válságba jutott és eladósított gazdaságaínak kezelését. Nagy eredménnyel dolgozik gazdaságaiban; az első gőzekét, mely még ma is üzemben van, ő hozza be Magyarországra. 1874ben tevékeny részt vesz az arad—kőrösvölgyi, később arad—csanádi vasút alapításában, melyet az alapító társaság saját regiében épít meg az előirányzott összegnél 20% -kai olcsóbban. Elnöke lesz az Aradmegyei Gazdasági Egyesületnek, melyet még atyja alapított. 1881-ben bekapcsolódik a politikába, mint Lippa képviselője. Közgazdasági kérdésekkel foglalkozik s 1894-ig nem szólal fel a törvényhozásban. „Hogy sohasem szerettem a politikát — írja —, legjobban bizonyíthatom azzal, hogy egész életemen át következetes voltam, sohasem kerestem a népszerűséget, amit jónak és üdvösnek találtam, nyíltan kimondtam, se fölfelé, se lefelé nem nézve. Ilyen tulajdonságokkal nem megy az ember sokra a politikai pályán. Azonkívül hamar megtanultam ösmerni a zsidóság vészthozó működését, tehát nyíltan szembeszálltam a növekvő zsidó hatalommal. Ez is elég volt gátat vetni mindenkorra minden politikai ambíciónak, ha ilyennel meg lettem volna terhelve. Tizenkilenc évig gróf Apponyi Albert volt politikai vezérem. Kezdetben teljesen egyetértettem vele. Konzervatívnak tartottam és az is volt. Európának, talán a világnak leghatalmasabb szónokává vált. Tetőtől talpig becsületes, őszinte, szókimondó, nagyon vallásos, igen szorgalmas, fölötte tanult és lebilincselő modorú ember, tehát bírt minden tulajdonnal, melyet szerettem, mely vonzhatott és mégis egyre távolodtam tőle, míg végre megkönnyebbülten egészen elváltam volt vezéremtől. Ugyanis hiányzott nála teljesen az emberismeret, mindenkit olyan kiválónak hitt, mint amilyen ő maga, továbbá nem tudott népszerűség nélkül élni. Hogy ezt elérje, egyre radikálisabbá vált, mert politikailag népszerű csak radikális lehet." (22. 1.) Nem így Tiszához való kapcsolata.