Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 3-5. szám - DURKHEIM A SZOCIALIZMUSRÓL

253 ítélte az osztályharcot és kárhozatosnak tartott mindennemű forradalmi újíást. A rokonszenv azonban nem gátolta meg őt abban, hogy a szocializmust a kutató elfogulatlanságával tárgyalja. Durkheim azzal a kérdéssel, mi a szocializmus, tudomány-e vagy nem. az ö ismert módszere szerint bánik el. A szociológiai megismeréshez helyes definició az első lépés. Az első tekintetre szembetűnő, mélyebbre ható kutatás nélkül felismerhető tulajdonságok alapján definiáljuk a jelenséget, s így elkülönítve a csoportba tartozó egyéb jelenségektől, megkezdhetjük a tudományos kifejtés munkáját. Lehet-e a szocializmust űgy tárgyalni, mint tudományt? — ez az első kérdés. Mi a tudomány feladata, azonos-e az azokkal a feladatokkal s azokkal a problémákkal, amelyeket a szocializmus maga elé tűzött? A tudomány feladata megismerni, kiiejteni a dolgokat. Következtetni a jövőre, célokat kitűzni, értékelni, terveket állítani fel arra nézve, hogy az emberiség hogyan éri el a legteljesebb boldogságot — ezek a feladatok kívül esnek a tudomány mesgyéjén. Már pedig a szocializmus csak a jövő ielé orientálódik; egyetlen célja előkészíteni a jövőt. A marxizmus, ez a rettentő nagy. bonyolult rendszer, amely első tekintetre valóban a tudomány látszatával hat, nem egyéb, mint a jövőre való következtetés. Tudományos alapon azonban a jövőre következtetni hiábavaló és meddő fáradság, mert a társadalomtudomány, amely a jövőre való következtetésekre bizonyára nyújt majd némi reményt, ha elér egy bizonyos fejlettségi fokot, ma még kezdeti korszakát éli, és megállapításaira jövőt építeni lehetetlenség. Tudományos szocializmusról tehát nem lehet komolyan beszélni. Marx főmüvében. a Capitalban. rengeteg adat van. Találunk benne statisztikát, történelmet, a közgazdasági élet területén végzett megfigyeléseket, ámde az egészet szenvedély sugallta. Minden szociálista rendszer, a marxismus is, a fájdalomnak és nemegyszer a dühös elkeseredésnek felkiáltása. Természetesen ugyanígy nem tarthatnak a tudomány megtisztelő elnevezésére számot a különböző individuálista elmeletek sem, amelyek a szocializmusnak ellentmondanak. A társadalomtudományok — ezt Durkheim többször hangsúlyozza — sokkal fiatalabbak, semhogy alapul szolgáljanak olyan nagykiterjedésű, gazdag programmnak végrehajtásához, mint aminőt a szocializmus maga elé tűzött. A szociálizmus tehát nem tudomány, hamm maga is társadalmi tény, még hozzá a legfontosabb társadalmi tények egyike. Hogy tisztába jöhessünk vele, meg kell ismernünk mint jelenséget; mi ez, mi az eredete és mi a lényege? Okát könnyű megtalálni. Amióta a világ áll. mindig volt nyomor, voltak mindig szegények és gazdagok, akik között természetszerűen ellentétek támadtak. A szocializmust tehát, hogy helyesen megismerhessük, hogy lényegére rámutathassunk, először történelmileg kell szemügyre vennünk. De nem szabad elválasztanunk a szocalizmust a miliőtől, a társadalmi berendezkedésektől sem, amelyeknek közepette létrejött. Mikor kezdődött, miben nyilvánult, milyen átalakuláson ment át, ezeket a kérdéseket kell a szocializmus-