Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - A nyelvi és érzelmi asszimiláció feltételeinek vizsgálata

5 és tömeges elmagyarosodásának egyik legerősebb hatású tényezője a magyarok lovagias jellemének vonzóereje volt. Ez volt az a mágnes, amely magához vonzotta az idegenek tömegét és nem az erőszak. Igen, de a mágnes csak azokat a tárgyakat vonzza magához, amelyekben a mágnesességet alkotó tulajdonság legalább lappangó állapotban megvan. Ez magyarázza meg, hogy mi az oka annak, hogy az idegen fajúak közül egyik hajlamosabb volt az elmagyarosodásra, mint a másik? Egyszerűen az, hogy egyik idegen nemzetiség lelkitulajdonságaira és jellembeli sajátságaira közelebb állott a magyarsághoz, mint a másik. Ez a műveltségben és erkölcsi felfogásban való közelebb állás az oka annak, hogy a hazai német elem sokkal nagyobb tömegben és sokkal könnyebben olvadt be a magyarságba, különösen magasabb értelmiségben, mint bármelyik más hazai népfaj. Idegen nemzetiségű polgártársainknak nyelvi és érzelmi asszimilálódását 1867 után első sorban a modern kor követelményeinek megfelelő szabadelvű állami, jogi, közművelődési, gazdasági és társadalmi intézményeinek hatásától, főleg a magyar nemzeti műveltségnek köztök való elterjedésétől vártuk. Az iskolát e tekintetben mindenhatónak tartottuk. E tényezők kétségtelenül nagy mértékben hozzájárultak az asszimilációs folyamat gyorsításához és intenzivebbé tételéhez, amely sohasem volt oly nagy és átfogó, mint e korszakban, de mégsem válthatták be teljesen a hozzájok fűzött vérmes reményeinket és pedig a következő két ok miatt. Az első ok az volt, hogy az ország határain belül egy-két népfaj kebelében kapcsolatosan autonóm egyházi életökkel olyan kultúrák fejlődtek ki, amelyek diametrális ellentétben állottak a mi magyar kultúránkkal. Különösen két népfajnak, a románnak és a szerbnek vallásos kultúrája: a görögkeleti orthodoxia volt ilyen ellentétességben a magyarság nyugati latin-germán vallásos kultúrájával, ami lehetetlenné tette, hogy a román és a szerb nép tömege olyan közelségbe juthasson a magyar kultúra hatásköréhez, mint a nyugati Latin-germán vallásos kultúrában felnevelkedett németség, vagy tótság. Azt sem szabad szemelől tévesztenünk, hogy az ország határain kívül közvetlen tőszomszédságban a románoknak és a szerbeknek külföldi rokonai önálló és független nemzeti államban élve, saját külön nemzeti kultúrát fejlesztettek ki, amelynek hatása közvetetlenebb és nagyobb volt e népek folyton szaporodó értelmiségére, mint a magyar kultúráé.