Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 3-5. szám

120 otthonául. Egy 1920-ban készült statisztika kimutatja, hogy 60 (400 ezren felüli lakosságú) nagyvárosban csak 25% a családi otthonnal bírók száma. Az európai ember számára még az elgondolása is borzasztó annak, hogy életét rideg szállodai falak között élje le, az amerikai ellenben nagyon szívesen teszi ezt. Már életkörülményei is olyanok, hogy ez a lakásmód alkalmasabb neki; így egyáltalán nem kap, vagy csak drágán háztartási alkalmazottat, avagy felesége is állásban van. S ha még gyerek sincs (sajnos épen a szállodai élet miatt a „birth control" elve nagyon is kedvelt) hát épen kellemes a fiatal párnak a teljes kényelem és kiszolgálás. Ezért aztán magán- és bérházak nem igen épülnek; ezzel szemben az utóbbi években 342 nagy szálloda épült a nagyobb városokban félmillió dollár költséggel. A cikkíró vázolja a szálloda történetét; ez tulajdonképen azzal kezdődik, hogy a vendéglátás üzleti jelleget kezd ölteni. Már az ókorban is voltak fogadók, de sem ezek, sem tulajdonosaik, a fogadósok nem voltak közkedveltek. Szent Pál is elkerülte missziós kőrútjában a fogadókat s ehelyett családoknál szállt meg, annál is inkább, mert ezek a fogadók rablók, pogányok stb. találkahelyei voltak, kik szívesen tartották ott orgiáikat. Már az amerikai kolóniák fogadója fontosabb volt a helyi lakóknak, mint az utasoknak. Itt gyűltek össze a helybeliek, újságokat, pletykákat tárgyaltak, üzleteket kötöttek, a postát, közlekedést irányították, s szórakoztak is. A fogadós már nagyrabecsült személye lett a falu vagy város társadalmának, ki vezető szerepet is vitt. Míg a régebbi fogadóst vendégeihez személyes barátság és szívélyes viszony fűzte, ez a viszony teljesen eltűnt a nagy luxusszállodák életében. Itt fényes kiszolgálást, teljes kényelmet lehet kapni, de tömegszerűen; itt a szomszédok nem is ismerik egymást, de sokakat épen ez vonz ide, hogy tetszésük szerint járhatnak-kelhetnek, nem függnek senkitől, a kellemetlen rokonok gyakori látogatásainak sincsenek kitéve. Az a kérdés azonban, hogy milyen családi élet fejlődhetik itten. Milyen vájjon a szállodai gyermek? Az író felemlít egy kivételt hol az anya szűkes szállodai lakásában villanyi őzökön még ebédet is főz 4 tagú családjának, sőt vendégeket is hív, de általában ez ritka eset. A szállodában lakóknak rendszerint nincs gyermekük, vagy ha születik, elköltöznek onnan. Mindenki ismeri, hogy nagy probléma a gyereknevelés a szállodai lakóknak. A gyerek nem száguldhat kedvére, természetes élénksége, játékos ösztönei el vannak nyomva. Természetesnek látszik tehát, hogy a szállodai fiatal párok emancipáltak és nem akarnak gyereket, mert így könnyebben élhetnek. Chicago középosztályi kerületében sokkal több a szálló, mint a város más részeiben, ami azt igazolja, hogy a középosztály olcsóbban élhet így, mintha drága lakást bérelne és cselédet fogadna. Vannak olyan lakók is, akik válás, elhagyatottság, a családban halál vagy házasság folytán beálló változások és egyedüllét esetén költöznek szállodába. így inkább a fiatal házasok és felbomló családok otthonai ezek, mint normális gyerekes családoknak.