Társadalomtudomány, 1927 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1927 / 1-2. szám - Az öngyilkosság és a büntetőjog

18 melyen erős villanyáram megy keresztül s ennek következtében elpusztul, tévednénk, ha öngyilkosságról beszélnénk). Az öngyilkosság értékelés alá eső cselekmény, mely tehát tudatos akarat létezését tételezi fel s nemcsak pszichológiai, de fogalmi szempontból is tehát akaratból eredőséget kíván. Az emberben is meg van éppúgy az életösztön, mint az állatok bármelyikében, csakhogy az ember a benne lakozó tudatával és akaratával nemcsak módosíthatja és korlátozhatja ösztöneit, de szembe is szállhat azokkal. Öngyilkosságot, mint az életösztönnel ellentétes cselekményt tehát csak ember követhet el (így Paulsen: „Das Tier kommt nicht zur Reflexion auf das Ganzé des Lebens, darum steht es nicht mit Wahlfreiheit dem Lében gegenüber. Auf der Entwicklung der Intelligenz im Menschen beruht die Wahlfreiheit und damit die Möglichkeit des Selbstmordes"; v. ö. System der Ethik, StuttgartBerlin, 1913. II. köt. 123. I). De vájjon ha az öngyilkosság akaratból és tehát egyéni okokból származó cselekmény, nem oly tünet-e, mely csak a pszíhologust s a moralistát érdekli s vájjon mi címen hívja fel a szociológus figyelmét? A felelet kézenfekvő. Mert az életértékelés kérdésében való állásfoglalás nem közömbös társadalmi szemszögből sem, amennyiben az oly társas csoport, melynek tagjai az életet aláértékelík, semmibe sem veszik s azt mind nagyobb számmal dobják el maguktól: a halálra való hajlamát árulja el s maga is a pusztulás útjára téved. Viszont — habár csak átvitt értelemben — minden társas csoportban is van valamiféle önfenntartási ösztön, valamiféle a léthez való ragaszkodásra irányuló hajlamosság s így érthető, hogy — ha eleinte talán tudatlanul, később mind fokozódóbb megismeréssel — az öngyilkosság problémája hovatovább a szociológust is érdeklő társadalmi kérdéssé lesz. Ez történt most is, amikor mint társadalom megmozdultunk és célul tűztük ki egyfelől a sajnosán folyton szaporodó öngyilkosságok előidéző tényezőinek felkutatását, másfelől azoknak az eszközöknek és módozatoknak kézreadását, melyektől e kórtünet megszüntetése vagy legalább is terjedésének megakadályozása remélhető. A tényezők felderítésének munkáját nálam hivatottabbak részben elvégezték, részben tovább folytatják. Bernát István őméltóságának nagy szorgalommal összegyűjtött adatai már is nagy lépéssel vittek előre. Az általa felhozott következtetésekre