Társadalomtudomány, 1927 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1927 / 1-2. szám

5 teszi az emberiség nagyrészének erkölcsi művelődését, le kell törni. Minek lelkesednénk a mai világ ama jellemző vonásaiért, amelyek nem szépséget, de torzulást jelentenek az emberiség arculatán? Elfogadjuk-e talán a mai állapotokért a felelősséget s a kereszténységnek tudjuk-e be, ami jót, rosszat, kevés jót, sok rosszat hoztak ránk?'"' Nem azt kell kérdeznünk, amit Strauss vet fel: ,,Sind wir noch Christen?", hanem amit Chamberlain: ,,Sind wir schon Christen?" * Ma már senki sem tagadhatja, hogy az egész kulturvílágon két világnézet küzdi halálharcát: a kereszténység és a szociálizmus. Prohászka a szociálista munkásmozgalom megítélésében nagy tárgyilagosságot tanúsít. Mint külföldön előfutárai, ő is az öntudatlan kereszténység megnyilvánulását látja abban a paradicsom utáni vágyakozásban, amely a marxizmushoz sodorta a tömegeket. A szociálista szervezkedés érdemeit sem vonja kétségbe s nem vitatja el törekvéseik jogosultságát sem a béreknek s a munkások háztartási szintjének emelésére nézve.1" Ám az a gyűlölet, amelyet a marxizmus a kereszténység s általában minden lelkiség és szellemi érték irányában táplál, az az országrontó munka, amelyet a szociálista vezérkar különösen Magyarországon kifejtett, az elítélés és kárhoztatás rendkívül erős hangjait váltja ki Prohászkából, Ostorozza azt a mérhetetlen elbizakodottságot, amellyel a marxizmus mindent megvet, ami szent és nagy s ami az embert jobbá és nemesebbé teheti. Egy pillanatig sem szűnik meg ráirányítani a magyar társadalom figyelmét a szociáldemokrácia párthatalmi taktikájára s különösen arra a veszedelemre, hogy a magyarországi szociálista szervezetek a szemét-zsidóság vezetése alá kerültek. Prohászka a társadalom alapjának a vallást, a családot és a magántulajdont tekinti s mind a hármat féltenie kell a szociálizmus előretörésétől. A magántulajdont azonban csak annyiban védi, amennyiben ez a munka gyümölcse, és csak addig a határig, amig nincs sérelmére a közjónak. Aquinóí Szent Tamást és Marxot egynek veszi abban, hogy mindkettő csak a munkát ismeri el a tulajdonszerzés jogcímének.11 „Mindenkinek azt kell kapnia, ami mun8 U. o. 109. 1. 10 Kultúra. 63—64. 1. 11 XIII. Leó pápának beszédei és levelei. Budapest, 1891. Prohászka széljegyzete, 371. 1.