Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A TÁRSADALOM ÉS AZ ÁLLAM FUNKCIONÁLIS SZEMLÉLETE

1 6 Mert Sandemak magának is észre kellett vennie, hogy jogszemlélete milyen szegényesen szűkkörű a pozitiv jog valóságához képest, amely a jog minden magyarázójának szeme előtt lebeg. Das Recht als Sollen und das Recht als Sein című értekezésében (Archiv für Rechts- und Wirtschaftsphilosophie XVII. 1923.) még a régi államszemléletet hangoztatja : «A jogerő csak egy (rövidítő) szimbóluma a jogeljárásnak, a jogeljárás megmaradásának, az államnak». (51. 1.) De már érzi, hogy a racionális (normalogika) és empirikus (szociológiai) jogelmélet között elfoglalt és néhány mesterséges fogalom beretvaélén lebegő álláspontjából ki kell törnie valamelyik irányban. És Sander az empirikus irányt választotta : «a jogkategóriák csak változatai a tökategóriáknak» ; a jog empirikus létezését jelző jogkategória : az «állam» csak funkcionális analogonja a természet empirikus létezését jelző természettudományi kategóriának : a szubsztanciának. (43. 1.) Azóta Sander a fenomenológiai és ontológiai államszemlélet különbségének felhasználásával maga is beismerte, hogy az állam sokkal gazdagabb jelentésű valami, mint a jogeljárás fennmaradása. Csak ahhoz ragaszkodik — és manifest ellenmondás nélkül mást nem tehet — hogy a jogszemlélet számára az állam nem az igazi (ontológiai) állam, hanem annak csak egy (fenomenológiai) nézése. Most már azon van, hogy a saját maga által a jogszemléletből kidobott «metajogi» elemeket ábrázolja a jogi fenomenológiában s így fenomenológiai álöltözetben visszacsempéssze jogszemléletébe, így szerinte a hatalom metajogi tényét a jogtudatban az illetékesség szimbolizálja ! És végül közvetve elmondja a saját jogszemléletének kritikáját : «Jog tehát csupán egy metódikus fikció útján nyert abstrakcióalakzat», amit fenntartás nélkül kell aláírnunk akkor, ha a Sander-íé\e «jog»-ról van szó ! (Ontologie 167., 178., 179. L) III. Rickert helyesen mutat rá, hogy a funkcionális szemlélet sohasem jelűiről, hanem mindig alulról tör át az egyes tudományokban. A társadalomtudományban és a jogtudományban is a legfelső fogalom, a társadalom és az állam fogalma, sokáig megmaradhat dologfogalomnak, mialatt az alsóbb fogalmak fokozatosan funkcionalizálódnak. így lehetséges az, hogy habár úgy Kelsen, mint Sander koncepcióját el kellett vetnünk, mégis elismerjük, hogy ép az ifjúosztrák iskola jogszemlélete határozottan funkcionális irányú. A természettudományi fogalomképződéssel egyenrangú funkcionális szemléletet ugyan nem sikerült elérniök, de a helytelen alapfelfogás dacára ráléptek arra az útra, amety a funkciófogalmak eléréséhez vezet. Ne felejtsük el, hogy a természettudományok is milyen viszontagságos utakon, hány hibás alapfelfogás árán és ellenére értek el a maguk — ma sem tökéletes — funkcionális szemléletéhez. Az alapfelfogás helytelenségének konstatálása után a részletekben fogjuk megtalálni az igazi funkcionális fogalomképződés nyomait. Igazi eredményeket az ifjúosztrák iskola persze csak a jogtudomány terén ért el, hiszen a társadalomtudomány területére csak alkalmilag tett kirándulást. Fenn kell tehát tartanunk, hogy a társadalom Kelsen-íé\e funkció-