Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A TÁRSADALOM ÉS AZ ÁLLAM FUNKCIONÁLIS SZEMLÉLETE

7 Relationsbegriffe címen külön fejezetet szentel. A problémát Ernst Cassirer dolgozta fel kimerítően Substanzbegriff und Funktionsbegriff című 1910-ben megjelent munkájában. A matematikai és természettudományi fogalomképződésnek részletes elemzése után Cassirer a következő eredményhez jut el : «Az ismeret analízise határozott alaprelációkban ér véget, amelyeken minden tapasztalat tartalmi álladéka nyugszik. Tovább, mint ezen általános vonatkozásokig, a gondolat nem képes visszahatolni, mert maga a gondolkodás és a gondolat tárgya is csak azokban lehetséges*. (410. 1.) <Az identitás, amely felé a gondolat tovahaladva törekszik, nem végső szubsztanciális dolgok identitása, hanem funkcionális rendek és hozzárendelések identitása.» (431. 1.) De a funkcionális szemlélet a gyakorlati ember gondolkodásában, a mindennapi ember világnézésében is úgyszólván teljesen felváltotta a szubsztanciális szemléletet. Ahol a régiek kompakt dolgokat, szubsztanciákat láttak, ott ma folyamatokat, relációkat, funkciókat látunk. Valaha •egy ország «kincseiről» beszéltek, ma ennek az országnak «világgazdasági helyzetéről)) szólunk ; a pénzgazdaság szubsztanciális koncepciója helyet engedett a hitelgazdaság funkcionális elgondolásának. Azt az utat, amelyet valaha az aranypénz tett meg egyik kereskedő kezéből a másikéba, egyik országból a másikba, ma a hitelrelációk megváltozását, a funkcióösszefüggést szimbolizáló váltó teszi meg. Az ismeretelméleti spekuláció tehát -olyan fejlődésre mutatott rá, amely az európai kultúrközösség életében : elméletben és gyakorlatban egyaránt történetileg konstatálható. Az ismeretelméleti kutatásnak ezen eredményeit az újosztrák iskola törekedett értékesíteni a társadalomtudományi és államtudományi fogalomképződésre vonatkozó vizsgálódásaiban. Kelsen normatív jogtana és Sander jogtapasztalat-elmélete két élesen különböző irányban viszik keresztül az ismeretelmélet gondolatmenetét. A két gondolkodó elmélete ennek a centrális problémának focusából ismerhető meg legteljesebben. Minthogy pedig Kelsen a problémával részletesen foglalkozik a társadalomtudományi fogalomképződésre való vonatkozásban is, ellenben Sander elmélete kizárólag a jogtudományi és jogi fogalomképződésre van tekintettel, Kelsen gondolatmenetét a probléma társadalomtudományi vonatkozásainak szentelt I. szakasz alatt, míg Sander teóriáját a probléma jogtudományi vonatkozásainak szentelt II. szakasz alatt fogjuk tekintetbe venni. I. Der sociologische und der jurjstische Staatsbegriff (1922) című könyvében Kelsen hosszú fejezeteken keresztül foglalkozik a társadalomtudomány metodológiájával. A szociológiában Kelsen szerint egy normatív tendencia konstatálható és ezt a tendenciát Kelsen kétségenkívül helyesli. «A társadalmi alakulatoknak és különösen az államnak normatív karaktere a legtöbb szociológiában világosan — habár legtöbbször nem kifejezetten elismerve és pszichológisztikus álöltözetben — kifejezésre jut.» <46. 1.) A szubsztanciafogalomnak funkciófogalommá való feloldásáról szóló tannak a társadalomtudományi fogalomképződésre való átvitelét Kelsen