Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - BIRTOKREFORM ÉS TÁRSADALOM

50 beleilleszkedjék. Távol attól — amint pedig közönségesen felvenni szoktak —, hogy az ingatlanra vonatkozó magántulajdont első királyunk hozta youna he —• István király volt az, ki a törzsi társadalomra rámérte az első súlyos csapást, amikor a törzsi szállások feloszlatásával, a törzsi ingatlant a nemzetségek és családok birtokrendszerével cserélte fel. A második nagyszabású birtokreform, mely a Szt. István-féle államszer\ezct intézményeinek fokonkénti lehanyatlásával, lassú fejlődésben ért meg a kialakulás kritikus pontjáig: az ősiség törvénybeiktatásával jutott megvalósulásra s vetette meg alapját annak a közel íclezredéves társadalmi rendnek, mely csak a XIX. század derekán tűnt le a múltba. Az ösiségen nyugvó társadalmi szervezet, hosszú élettartamán, nem egyszer volt súlyos megrázkódtatásoknak kitéve. Ezeknek kihatásaként egyegy szíikebbköríi s kevésbbé mélyen szántó birtokreíorm vetette elő a már felvonulóban látszó jövőnek kontúrjait. Ilyen episodszerti, bár kegyetlenül súlyos ingaUanreformot jelöl I. Lipót hírhedt „Neoacquistica commissioja" is s éz alá a szempont alá fogható bizonyos értelemben a Mária Terézia-féle úribéri rendezés, melynek törvényes hátterét csak az 1832.36. évi országgyűlés úrbéri cikkelyei tudták utólagosan megadni. Ekkor azonban már küszöbön állott az 184<S-as reíormtörvényhozásnak Szt. Istvánéhoz hasonlóan radicalis birtokreformja, mely az ősiség és úrbériség eltörlésével s a jobbágyság felszabadításával társadalmi életünk külső képét és belső ^zerveze'ét egy csapásra átalakította. Fájó szerencsétlenség, hogy a magyar jogalkotás számára csak az elvi kijelentés jutott osztályrészül s a gyakorlati megoldás keresztülvitele egy büntető és bosszúálló hatalom célzatosságának esett áld izatul Bármelyikét nézzük azonban történelmünk röviden érintett birtokreform jelenségeinek: a közös jellemvonást, az ismétlődő törvényszerűséget mindeniknél megtaláljuk. Szt. István birtokreformja szintúgy csak okozat, mint az ősiségi törvény, valamint a Lipót-féle újszerzeményi bizottság működése, a rendeletileg életbeléptetett úrbér és végül 48-nak nagyszabású újításai is. Mindenik mögött a forrongó társadalom és a bomlás válsága színezik át a hátteret, melyből a/ újjáalakulásnak irányzatai, céljai és módszerei hol kíméletlen határozottsággal, hol tapogatódzó bizonytalansággal csapódnak ki a köz- és magánélet legkülönbözőbb társadalmi és állami vonatkozásai felé. Ekként válik minden birtokreíorm is o válságok szinte szükségképi kísérő tünetévé s a társadalomra gyakorolt üdvös hatása, ennek a hatásnak tartóssága s a társadalmi élet egészséges fejlődésében betöltendő szerepe és jelentősége sohasem önmagától, hanem elsősorban attól a viszonytól függ, melyben a keletkezését előidéző válsággal és másodsorban gyakorlati megvalósításának és végrehajtásának módszerével és célzatosságával áll. Erre a mérlegre vetve Szt. István hirtokreíormját: nyilvánvaló, hogy az méltóan sorakozott a nagy király korszakalkotó újításaihoz, sőt azok egészebe mint nélkülözhetetlen szerves alkatrész i'leszkedett bele. A keleti magyarságnak, hogy helyét az európai népek családjában biztosíthassa a társadalmi és állami élet minden vonatkozásában nyugativá kellett átvedlenie, különben a hun és avar népek! sorsában osztozo l volna. István király — történelmünk e legnagyobb reformátora — tehát kíméletlen energiával forrasztotta