Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

35 szükségleteket kiirtja a természetes kiválasztás ebben a zárt, romló légkörben s az „ideológusok" sokat emlegetett és dédelgetett szabadsága valami sajátságos illúzióvá válik, amelyet többé már meg sem lehet érteni. Az orosz bolsevisták monstre-kisérletc híven demonstrálja ezt a deduktív igazságot: „Szabadság? Minek az?" — kérdezte Lenin .megütődve a spanyol kulturszocialistátói, aki tőle a diktatúra lebontásának s a szabadság helyreállításának módozatai iránt kérdezősködött.7) S a kérdező maga is belátta, hogy mily fölösleges kérdést vetett fel, amidőn közelebbről megismerkedett a „szociális termelésből fakadó jólét" örömeivel. A magyarázat két mondatban elfér: „A szellemi élet ép oly nyomorúságos és szennyes, mint az anyagi feltételek, amelyek között kelj kibontakoznia. Az egész család minden gondolata mindig csak egy tengely körül forog: táplálkozni".8) És ugyan minek volna a szabadság ott, ahol már csak az ön- és fajfentartás feladata létezik s a kultúra irracionális kinövéseinek diadalmas lerombolásával a Természet ismét átvette egyeduralmát! Ámde mégsem! Hiszen a Természet nem szocialista és ephesosi Heraklcitos tanainak hódol: iróAeucx; TTGÍVTUJV irartíp ! A Természet a küzdelemre szervez és •ezernyi alkalmazkodással ezernyi új szükségletet teremt. A fejlődés, amely végül az öntudatos Kultúrában folytatódik, ép ezt jelenti. A szocialista pedig kizárja a liarc primusz motorát s csak természetes, hogy a szükséglet kvalitásnak minimumát elérné, egyúttal tovább halad a kvantitás minimuma felé: hiszen minden egyenlőtlenség irracionális és igazságtalan, az egyenlőséget pedig csak a minimum .standard alapján lehet megteremteni. Persze, meg kell engedni, hogy ez a tendencia nem egészen tudatos: a kimondott célok ép ellenkezően hangzanak és nehéz is lenne a proletárokat a „mennél kevesebb táplálék" jelszavával megnyerni. Azonban a tények benső logikája erősebb, mint a gondolatoké: Hegel és Darwin két ellenkező irányban ugyanennek az igazságnak kifejezését keresték. Az individuális kapitalizmus alatt a termelés minősége is. mennyisége n a termelőerők megfeszítésétől függ: a fantáziától, amellyel a termelő valósággal imaginárius világok megvalósításába fog s a kockázattól, mit ezzel vállalni kész. A kollektív kapitalizmus már lemond a kísérletezésről s a kockázatot kiirtani igyekszik: ezért a meglévő szükségletekhez iparkodik hozzáalkalmazni a termelést. A szükségletek határa és mértéke mindkét esetben a fizetőképesség, amelyet a kapitalista több-kevesebb pontossággal kontrollálhat a maga profitjával. A szocializmus rendszerében azonban a profit nem szerepel és nem a szükségleteket kellene a fizetőképességhez, hanem cz utóbbit amazokhoz szabni. Már pedig semmi szocialista bölcseség nem tudja megmondani, hogy ebben a rendszerben mi lesz a szükséglet ama mértéke, amelyet egyúttal fizetőképességben is ki lehet fejezni, amikor ez a fizetőképesség viszont a termelés megfeszítésétől függ. Hogyan találhatja meg egymást cz a két faktor a profit közvetítő regulátora nélkül? Hiszen az üzemvezetés gépezetében a profitja szerint orientált vállalkozót bürokrata váltja fel. akitől nem lehet elvárni, hogy fel') F. de Los Pios, Mon voyage en Russie soviétique. Rcvue de Genéve, No. 22. p. 483. ) U. o. p. 491. s. A nyugati szellemű ideológus ugyan visszájára fordíthatta volna itt a Lenin kérdését:. „Táplálkozni ? Minek az?" Ámde a szocialista nyilván elhallgattatta. Természetesen : a szocialista gondolat önámítássá válik, ha leveti Marx bru'ális materializmusát. Ezért még mindig Marx a legnagyobb hatású szocialista apostol és ezért kellett a marxizmusnak logikusan leninizmussá .fejlődnie. 3*