Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az EGYKE A SOMOGYI NÉP SZOKÁSAIBAN S LELKIVILÁGÁBAN

141 okát, nem akadályozza meg, az terjed . . . -terjed s megvan mételyezve a falu. De ha az ilyen bábát idejében elhajtják, — amire eseteket tudok — megszűnik a báj, legalább egy időre, ha ugyan az asszonyok még el nem tanulták a gyermekeltüntetés módját. A régebbi „egykés''. községekben a bába tudományára e tekintetben már írncs szükség. A legtöbb helyen lassan, észrevétlenül lép fel az egyke, mintegy besompolyog a faluba. Ez olyan helyeken történik, ahol valamelyik vidékről hozott új asszony honosítja meg a bajt. Ez kezdi önmagán, azután kitanít egy másik fiatal asszonyt, aki ismét tovább terjeszti az „egykét." 6—10 évig is-lappang így a baj, míg a lelkész vagy más valaki észreveszi. Mert hiszen a gyermekek még szép számmal vannak az iskolában,, a születések csappanása merő véletlcnségnek látszik. Midőn aztán kezdi a lelkész híveit egyenkint számon venni, akkor tűnik ki, hogy nini: a fiatal házasoknak a „kettöké"nél bezárul a szaporodás és inkább az egykések vannak már ezek között többségben. Hívei inficiálva vannak az egykével . . . Ilyen esetekben aztán már nem lehet segíteni. Mindenki kíváncsi volt, hogy a világháború utáni állapot hoz-e valami kedvező változást az egykéző faiukban. Nem hozott! 1915-től 1917-ig fokozatosan kevesbedett, 1918-tól 1920-ig pedig emelkedett a születések száma. 1920- ban a születések száma itt-ott felülmúlta a háború előtti létszámot, 1921- ben néhol ez a szám még megmaradt, azután visszaesett a háborús előtti számra, sőt egyes helyeken rosszabbodott is a helyzet. Az egyke gyógyítására nálunk sem találták meg az orvosságot. Sőt a kormányok, a törvényhozás mélyebbrehatóan még nem is foglalkoztak vele s így az halad a maga hódító útján. A divat hódítani szokott. Már pedig az egyke divattá vált, olyanná, amelynél az azt gyakorlók csak előnyt várnak s találnak is magukra nézve: a jólétet, az úri állapotot, a gondtalan életet s a tekintélyt. Igen, a 4ekintélyt is, mert hiszen csak vagyonosat választanak meg maguk között községi, egyházi s egyéb tisztségekre: bírónak, elöljáróink, kurátornak, iskolaszéki tagoknak stb. Csak a vagyonos embernek van súlya, csak annak a szavára adnak. A szegény, többgyermekes apa sohasem viselheti az itt elősorolt tisztségeket; az lesajnált, lenézett, sőt kigúnyolt alak. És ez ellen a járvány, fizikai sorvadás ellen erőtelen a nép lelkipásztora, erőtelen a gyóntatószék, a közigazgatás ... Itt a lélekre, józan belátásra hatni, általánosságban véve, hiábavaló. Egyeseket külön-külön véve talán lehetne hosszabb rábeszéléssel jó útra téríteni: de honnan kerülhetne ki annyi önzetlen, 'lelkes, a leszoktatás módját ismerő apostol, aki végigvenné az egykéző családokat s visszahozná a régi állapotot. Az egykén már, ha megszüntetésére egyáltalán lehet eszközt remélni — szerintem — csak törvényhozási úton lehet segíteni, az örökösödésnek rnegszükítésével. Ma az egy vagy két gyermek nem örökölheti a szülők egész vagyonát, hanem annak csak bizonyos hányadát, pl. egyharmad részét, meg fog szűnni az egyik legfőbb oka e .társadalmi s nemzetpusztító rendszernek. Ezzel azonban ezúttal én itt bővebben nem kívánok foglalkozni, mert ahhoz egy külön tanulmány volna szükséges s egyébként is tárgykörömön kívül esőnek vélem. Itt csak érinteni kívántam.