Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az EGYKE A SOMOGYI NÉP SZOKÁSAIBAN S LELKIVILÁGÁBAN

134 a vénember, meg — a gyerek." (Már t. i. a gazdaasszonyi teendőkön kivül.) Nem csoda hát, hogy az öreganyák nagyon félnek a gyerektől s mindent elkövetnek, hogy egyideig, a házasságkötés után ne legyen, vagy ha van: •egynél bezáródjék. Minthogy különösen a reformátusoknál a leány 14—16 éves korában már férjhez megy s így testileg éretlen még az anyaságra, ezelőtt 8—10 évig is mesterségesen tartották vissza az első gyermek születését. Ez divattá vált s egyes helyeken most is fenn áll, szégyennek tartva, hogy házasságuk első éve után gyermek szülessék. Itt-ott néhány évre elhúzzák most is, azt hozva fel okul: „Fiatal az asszony, minek veszőggyék a gyerekkel: minek csúnyuljon e\ ráér még!" (Erdőcsokonya). Néhol ha hamarjában gyereke lesz a menyecskének, a szokásos ruhát sem akarja az anyósa megvenni. „Vegyen neki az annya."1) (Szenta.) Újabban azonban rájöttek, hogy jobb a jelentkező •első gyermeket meghagyni, mert így a menyecske egészségesebb marad. Sör ahol nem nagyon éretlen az anyaságra, eiíy év múlva rendesen megvan az első gyermek. A család az első gyermekbe, mint kikerülhe'.et'enbe beletörődik, sőt kívánja is, hogy legyen, a másodiknál azonban, különösen ha gyorsan, 1—2 •év múlva jelentkezik, már kitör a viszály. Első sorban, természetesen, az öregszüle zúgolódik, hogy ő nem gondozhat az anya távollétében két gyermeket, azután a többi házbeliek támadnak rá, érthetően követelve, hogy tüntesse el, kenesse el. Darányban egy fiatal asszonynak a házasság harmadik évében megszületett a második gyermeke is. Az asszonyok nyelvükre vették. A család úgy védekezett, hogy ők arról nem tehetnek, a bába az első szülés után „nem jól hagyta" (vagyis nem rontotta el) a menyecskét, ez az oka. A másodszor is „állapotossá" vált fiatal asszonyt, ahol az egyke titár teljesen elfajult, nem egy esetben el is zavarták a háztól, ha nem akarta magzatát elkenetni, elhajtatni. A harmadik gyermek mutatkozásáról ne is szóljunk. Ennél már valóságos háborúság tör ki a családban. Mert a második—harmad'k gyermeknél nemcsak az öreganya van már lekötve (egyéb okokat itt elhagyva), hanem az édesanya is; nem dolgozhatik annyit, többször kell otthon tartózkodnia vagy legalább a mezőről hazafutnia a legnagyobb dologidőben is. Ilyenkor aztán eleget kell hallania az anyának a család többi tagjaitól: „Ma" tnegin „vastag" (viselős), „Egyébre se való, mint iiaznyi". Mást se tud, mint kőkeznyi!'' A férfira meg, hogy „Mást se tud, mint gyereket nemzeni." A szegény asszonynak nagyon sokszor kell hallania: „Fénye egyé ínég a testit, ótthun dogozik; dehogy is segíttené!" „Minek van neki annyi gyereké mér nem eregették le az árokba!" (Ahol t. i. a lepedőt mossák.) Az cgykés falubeli családokban az a jelszó a gyermekre nézve: „Egy van, több nem köll!'1 „Minek? Más kezé-lábának? (T. i. cselédsorba.) A többgyermekes szülőknek eleget kell hallaniok a családbéliektől, rokonoktól azt a bántó szemrehányást, hogy „Az ágyban hasogatják el a vagyont." A második gyermeket rendesen csak ott Játják megengedhetőnek, ah il égy gyermekes özvegy férfi vesz el egy nőt. Az asszony feltétlenül óhajt egv ') Némely helyen, ugyanis, a menyecskét az édes anyja ruházza a kiházasitás után is s csak a hétköznapi ruhát, cipőt, tutyit veszik neki a háznál.