Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az EGYKE A SOMOGYI NÉP SZOKÁSAIBAN S LELKIVILÁGÁBAN

132 vánvalóvá vált, a megye főurai közül gróf Széchenyi Imre és gróf Széchenyi Aladár vette fel ellene a küzdelmet. Az ö fellépésük következtében írt íel Somogymegye az egyes miniszterekhez s minden más tényezőhöz, amely az egyke továbbterjedésének meggátlásához hozzájárulhatott. De még tovább ment: oly messzemenő intézkedéseket tett az egyke terjedése ellen s megszüntetésére, amilyet, tudomásom szerint, egy más megye sem az országban. Már 1891. évben bizottságot küldött ki az egyke mibenlétének megvizsgálására. Ez a bizottság kutatásainak szomorú eredményeként megállapította, hogy a kedvezőtlen szaporulati arányok „a népnek a nemzéssel" való visszaélése, a termékenyülés erőszakos meggátlása és a magzatelhajtás tényében gyökereznék. E bűnre pedig a népet „főleg amaz anyagi érdek ösztönzi, hogy az atyai birtok felosztását lehetőleg meggátolja s miné9 csekélyebb számú maradéknak minél előnyösebb anyagi helyzetet biztosítson." Somogymegye, hogy a népet a magzatelhajtástól elidegenítse, mindent megtett, ami csak hatalmában állott. Elrendelte, hogy valamennyi községben lehetőleg okleveles bábát alkalmazzanak, a járási s körorvosokat szigorúan utasította, hogy a viselős asszonyokat, a bábákat s az u, n. „kenőasszonyo!vat'' kísérjék figyelemmel. Ha abortálási eset jut tudomásukra, puhatolják ki a tényállást s a legkisebb gyanú esetén jelentsék fel a bírósához. A főszolg.ibírák a községekben egyes alkalmas egyéneket bíztak meg a terhes asszonyok megfigyelésével. Az elhajtó asszonyokat több évre rendőri felügyelet alá helyezték. Az orvosoknak, községi és körjegyzőknek megfigyeléseikről s észleleteikről minden negyedév végén jelentést kellett tenniök az alispánhoz. Bejelentették a magzatelhajtásban elhunytakat: a magzatelhajtó bábákat, kenőasszonyokat letartóztatták. Megkereste a vármegye a püspökségeket, kérvén őket a lelkészek utasítására, hogy tanítsák ki a népet az egygyermekrendszer erkölcstoku voltáról s amíak nagy nemzetgazdasági s egészségügyi veszedelméről. 1893-ban szabályrendeletet alkotott, hogy a gyermekirtók, magzatelhajtók az újszülött s dajkaságban levő gyermekek körül elkövetett büntettek s vétségek, továbbá a gyermekeihajtást végző kenőasszonyok feljelentői, ha a tényállás bíróilag beigazoltatik, pénzbeli jutalomban részesíttetnek. Az egygyermekrendszert tárgyaló munkákat saját költségén kinyomatta s terjesztette. Ezek után Somogymegye törvényhatósági bizottsága az egyke ragályos bűnének megszüntetése végett 1907-ben az országgyűlés mindkét házához fordulva, törvényes intézkedéseket kért, a már általában ismert orvoslásokat javasolva s azoknak foganatosítását kérve. Mindezen ' mélyrehatónak látszó intézkedések teljesen hiábavalóknak bizonyultak az egyke terjedésének meg gátlására. A megbízott laikusok bizony nem kísérték figyelemmel a viselős asszonyokat; a kiadott s terjesztett könyveknek semmi hatásuk sem volt: a papság fellépését a nép a legellcnségesebb érzéssel fogadta. Az orvosok és bábák számos asszonyt jelentettek fel a bírósághoz, többeket meg is büntettek, a vége azonban e feljelentéseknek az lett, hogy a nép az ilyen feljelentőket alkalomadtán mellőzte, sőt némely esetben a bíróság az elhajtás tényét perrendszerűleg nem látván bebizonyítottnak, a terheltet felmentette s megtörtént az is, hogy a bíróság a feljelentő bábát büntette meg.