Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - SPENGLER ÁLLAMSZEMLÉLETE ÉS AZ ÁLLAM FENOMENOLÓGIÁJA

127 lényeges lehet, hogy azoknak a „metódusUsztaság" és „metódusegység" érdekében való abstraktiv izolálása a dolog jelentésének, értelmének megváltoztatása nélkül lehetetlen. Az a tiszta normarend, amelyet Kelsen jognak nevez, nem a jog, hanem csak a jognak egy abstrakt fenomenológiai metszeti:. A pozitív jogban a valóságelemek szerepe annyira lényeges, hogy azoknak abstraktiv kikapcsolása a jog értelmét, jelentését lényegileg megváltoztatja. A puszta normativitás szférájában való megmaradás és az állam teljes ábrázolása összeférhetetlen. Amikor Kelsen az államnak és a jognak (tiszta normarendszer) azonosságát tanítja, amikor tehát az államot a valóságszférából teljesen kikapcsolva a tiszta normativitás fenomenológiai síkján iparkodik azt ábrázolni, akkor ugyanolyan lehetetlenségre törekszik, mint ha valaki egy zeneliart a tiszta norimativitás síkján akarna ábrázolni. Egy zenekar jelentésébon mindenesetre igen lényeges a normativitás, a fegyelem és rend, a szabályozott összműködés momentuma, ámde époly lényeges — tehát ki nem kapcsolható — benne a hangszerek és hanghatások, a karnagy és a zenészek téridőbe!!* valósága. A zenekarnak a valóságelemektöl elszakított „tiszta" normativitása épen olyan abstrakt torzó, az egész értelemnek épen olyan önállótlan részmetszete, mint a normaelemektől, a felette uralkodó rendtől, a „szelemétől" elszakított- puszta kauzális létezése. Kettőt kell leszögeznünk. Először azt, hogy különböző fenomenológiai síkokba eső elemek egyetlen fenomenológiai síkban tökéletesen nem ábrázolhatók. A két síkba eső jelentésnek valóságelemeit nem lehet maradék nélkül /elszívni a normatív elemek síkjába és a valóság síkjára sem lehet maradék nélkül leképezni a normatív elemeket. Másodszor azt, hogy vannak jelentések, amelyek különböző fenomenológiai síkokat fognak át, amelyekben valóságelemek és normatív elemek erőszak nélkül cl nem szakítható kapcsolatban vannak, amelyeknek valóságelemei és normatív elemei között valami olyan kommunikáció, funkcionális összefüggés áll fenn, amely az egész jelentés struktúrájának egyik lényeges momentuma. Ha ilyen jelentéssel van dolgunk — és a fentiekből eléggé világos, hogy az állam ilyen jelentés, — akkor a fenomenologiailag izoláló szemlélet, tehát akár a tiszta a normatív-, akár a tiszta valóságszemlélet mindig csak részeredményeket adhat, amelyek még egy, a különböző fenomenológiai elemek funkcionális összefüggéseit figyelemmel kisérö átfogó szemléjét kontroliján vezetendők keresztül, mert enélkül szükségképen az eredeti jelentés meghamisításának és veszedelmes egyoldalúságoknak kell elöállaniok. A nyert alapíelfogást azonban nemcsak a túlzó normatív, hanem a túizó valóságtudományi állásponttal szemben is érvényesíteni kell. Az állani és a jog nem puszta valóság. Az állam és a jog valósága felett határozott értékmomentum, normatív jelentés lebeg épúgy, mint bármely értékes dolog valósága felett. Amint az állam és a jog valóságát nem lehet normativitásukból levezetni, nem lehet a normatív síkon maradék nélkül ábrázolni, épúgy lehe* tétlen a jog és az állam normativitását a valóságból levezetni. Ugyanez a helyzet minden értékes dolognál: mint valóság, okozatosan függ össze a valósággal, de az értékmomentum, amely felette lebeg, a valóságra vissza nem vezethető. De visszavezethető a tiszta értékszférára. A valóságtól mentes