Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - SPENGLER ÁLLAMSZEMLÉLETE ÉS AZ ÁLLAM FENOMENOLÓGIÁJA

122 röl nem részletezendő indokokból logikai idealizmusnak, államelméleti logizmusnak jelölhetjük meg. Mint ilyen, mindenesetre különbözik olyan idealista irányoktól is, amelyek az államban az etikai vagy esztétikai értékmomentumot látják meg csupán vagy hangsúlyozzák erősebben. Míg Kelsen elmélete egyelőre a jogfilozófiai szakirodalom keretei között érezteti hatását és radikális egyoldalúsága, szemlélnének erőszakosan leszűkített horizontja megakadályozza abban, hogy igazán népszerűvé /áljék, addig Spengler filozófiája iskolapéldája az olyan teóriának, amelynek a kor lelkével igazán eleven érintkezése van S a kor számára valóban van mondanivalója. Spengler óriási sikerének és népszerűségének titka az intuíciónak abban a csodálatos finomságában rejlik, amely meglátásait a fitt meglátásainkká teszi. Ez az intuitív tehetség, amely a lélek mélyéből merít, sajátja azoknak a szellemeknek, akiknek; gondolatait, megfigyeléseit, ötleteit olvasva, állandóan az az érzésünk, hogy ugyanezt mi is elgondoltuk vagy megfigyeltük már, hogy az író a mi gondolatainkat vagy élményeinket fejezte ki. Természetesen Spengler perspektívája is összehasonlíthatatlanul szélesebb Kelsenénál, hiszen Spengler egész világunkat meg akarja magyarázni. Azt is szerencsés körülménynek tarthatjuk, hogy míg Wundl az általános filozófia, Kelsen a jogtudomány és Kfettén a politikai földrajz területéről, addig Spengler a történettudomány irányából fordult az állam fenomenológiai problémája felé és így ennek a négy különböző és a kifejezés rendkívüli erejével megrajzolt államképnek összehasonlítása igen széles érdeklődési kör igényeinek figyelembevételét is biztosítja. " ,v." •• ' . I. Spengler államszemléletét a Der Untergang des Abendlandes II. kötetében (1922) dolgozta ki részletesen, miután az államról vallott egyes nézeteit elszórtan már előbbi helyeken is gyakran beleszőtte fetjegetéseibe. Az államról szóló fejezet alatt három problémát tárgyal: a rendek (nemesség és papság) problémáját; az állam és a történelem problémáját s végül a politika filozófiáját. Spengler szerint az állam benyomását akkor nyerjük, ha egy mozgó • formában levő tovaáramJó létből csak magát a formát vesszük szemügyre, mint az időtlen megmaradásban kiterjedt valamit és teljesen eltekintünk az iránytól, a sorstól. A nemzet a mozgó, az állam a mozgás állapota. Az állam a mozdulatlan történet, a történet a tovafolyó állam. A valóságos állam egy történeti létegység fiziognoiniája, csak a teoretikusok kiagyalt állama szisztéma. Egy nép életfolyamáról lehúzott forma az alkotmány. Értelemszerűen lehúzni róla csak legkisebb részében lehet. Egyetlen valóságos alkotmány — mint papírra írt szisztéma — sem teljes. "Az íratlan, leírhatatlan, a megszokott, magától értetődő annyira túlnyomó benne — és ezt teoretikusok sohasem fogják felfogni, — hogy egy államleírás vagy alkotmányokírat még árnyképét sem adják az állam élő valóságának. Az ősnépek mozgal massza jelentésnélküli, történetietlen, csaknem formátlan; a íellah-népek merev tárgyai 'a rájuk törő külső mozgalmaknak. Közbeesik a magas kultúrák története. A népnek a kultura stílusában, tehát