Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám

MEGNYITÓ BESZÉD. Felolvastatott 1925 január 25-én, a Magyar Társadalomtudományi Társaság alakuló ülésén. A

z elnöki széket elfoglalva hálásan köszönöm úgj, a magam, mint az egész tisztikar és a választmány nevében azt a: bizalmat, mellyel bennünket az immár megalakult társulat élére állítottak. Ami az én személyemet illeti, talán a látható jó igyekezetet honorálták bennem és nem is fog hiányozni — s ezen felül legfölebb azt a körülményt, hogy szaktudásom szűkebb körét időközönkint elhagyva, történet- és kultúrfilozótiai kérdésekkel is foglalkoztam. Választásukban talán az az elméleti meggyőződés vezette az urakat, hogy a végső cél és eredmény szögéből nézve minden társadalomtudománynak, bármely részéve! foglalkozzék is a társas életnek, a kultűrfiroZóíia egészébe kell harmonikusan beleolvadnia. Az élet egy, amelyet esak ebben az egységében lehet megérteni és célja is csupán egy, melyet legáltalánosabb módon a kultúra szavával jelölünk. Többnyire kissé szűkös értelemben használják e szót, midőn a tudomány és művészet ápolására, iskolák létesítésére szorítják jelentését. A tudománynak le kell tennie erről a szűkkeblűségröl, mert mindaz kultúra, ami emberi életcéljaink szolgálatában képességeink és értékeink gyarapodását jelenti. A gazdasági és politikai élet küzdelmei, eredményei ép úgy a kultúra körébe tartoznak, mint a laboratórium magánya. A társas mozzanat — példáinkból láthatjuk — nagyon különböző lehet a különböző kultúnelenségekben; de hiányozni seholsem hiányozhat. Nehéz lenne a kultúra fogalmának olyan meghatározását adni, «amelyben az életközösség és nyilvánosság gondolatát nélkülözzük. Nem végez kultúrmunkát az a tudós, aki cs;ik magának dolgozik. A reflexió is csak akkor tudja az élet és történet tüneményeit megmagyarázni, ha annak összes társas feltételeit számbaveszi.