Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az ELVÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚ ELŐTT ÉS A HÁBORÚ UTÁN

113 felek. De másfelöl mikor látjuk azt, hogy nálunk a házasságok nagyobb fele .alig néhány év után bomlik fel, újból ujjmutatást vélünk felfedezni arra, hogy Magyarországon a válások valódi oka sokszor az elhamarkodott, nem eléggé megfontolt házasságkötés. Köztudomású, hogy a magyar házasságok nem olyan itermékenyek, mintsem lehetnének. E kérdés tárgyalása -természetesen nem tartozhatik ide, de szomorú tény az, hogy a halál után felbomlott házasságok minden hatodikából gyermek egyáltalán nem születik. Igaz, hogy a gyermek hiánya megkönnyíti a felekben a válásra irányuló elhatározást, de mégis figyelemreméltó arra hivatkoznunk, hogy Magyarországon a felbomlott házasságoknak egyre-másra körülbelül 56%-át nem kísérte gyermekáldás. Az arányszám annyira frappáns, 'hogy hiba volna megokolására csupán azt felhoznunk, hogy gyermek nélkül a válás könnyebb. Nagyon valószínű, hogy sok esetben a házasság magtalansása, a gyermekkel a családi életbe költöző derű hiánya serkenti a feleket a válásra. Egyébként a házassági perek magyar statisztikájából pontosan kitűnik, hogy a népesebb gyermeklétszám mennyire fékezője a válási hajlandóságnak. Azok közül az esetek közül, ahol a válások kimondásakor élt még vagy éltek még a házasságokból származott gyermekek: állandóan mintegy 60 s legutóbb is 63-*4% volt olyan, ahol csak egy gyermek volt életben s további 22—23 (legutóbb 21*9) % olyan, ahol két gyermekről kellett gondoskodTli.1^,) Kettőnél több gyermokíí házaspárok válása már ritka kivétel számba meni. A magyar népesedési politikával foglalkozó irodalom állandóan panaszkodik azért, hogy a házasságaink nem eléggé termékenyek. A szaporátlan házasságok — ime — a válások számának alakulására is mintegy biztatólag hatnak. Adatainknak ez a tanulsága nem magyar specialitás. A francia statisztika szerint a felbontott házasságoknak (1911—3-ig) 46-6, 1919-ben pedig 51-2%-ában nem volt életben gyermek a válás kimondásakor. Ez az arányszám kisebb, mint nálunk, de tudvalevőleg Franciaországban a gyermekszületések még annyira sem érdeklik a népet, mint a mienket. A válások többi esetét egybefogván, ezeknek körülbelül 55—60%-ában volt életben 1 s további 30— 33%-ában 2 gyermek, ami arra vall, hogy a kisebb gyermeklétszám mellett a francia házaspárok is hamarabb válnak el egymástól, mint egyébként.10) Utaltunk már arra, hogy a házassági perek folyamatbatétele körül a férfiak inkább buzgólkodnak, mint a nők. Akkor azonban, mikor az ítéleteik arról rendelkeznek, hogy vétkesnek kit nyilvánítsanak, a férfiak szerepe szintén kisebb, mint a nőké. A legutóbbi évek pereinek 40-5%-ában a férjeket, 56'9%-ában az asszonyokat, l-N%-ában mindkét felet, 0-8%-ában pedig egyik felet sem nyilvánították a magyar bíróságok vétkesnek, ami azt mutatná, hogy a törvényes ítélettel felbontott házasságok nagyobb részében vétkeztek a nők a hitvestársi kötelességek ellen, mint a férfiak. Ez természetesen vita .tárgyát képezheti. Vita tárgyát annál iuikább, mert hiszen a nők — mint említettük — sokkal súlyosabb okok hatása alatt fedik fel a bíróságok előtt házasságuk boldogtalanságát, mint a férfiak. í6) Hogy az említett 60-körüli ü,o minő magas, azonnal kitűnik, ha hivatkozunk arra, hogy az 1920. évi népszámlálás szerint az érvényben levő azon házasságok közül, melyekből gyermek született és élt, 20 °/c-ot alig meghaladó rész volt az, ahol csak egy gyermek volt életben. Az i. francia forrásmunka LI. lap. Társadalomtudomány. 8