Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja

KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. Fritz Graebner, Das Weltbild dér Primitíven (Geschichte der Philosophie in Einzeldarstellungen, Band 1), München, 1924, — 175. Graebner évekkel ezelőtt megírta az etimológia módszertanát (Methode üer Ethnologie, 1911). Mostani munkájában merész és mereven egyirányú kombinációival minden módszertannak fittyet hány. Mindenesetre a tudományban is más az elmélet és más a gyakorlat. De mintha a néprajzban csakugyan anvnyira összetett és olykor annyira idegenszerű jelenségekkel lenne dolguk, hogv ezek legmagasabbfokú rendszerezésében még azoknak is tévedniök kell, akik különben nagyon jól tudják, hogy mit tesz módszertelennek lenni. Az a törekvés, mely ü -t vezeti, feltétlenül helyes. A primitív népek világát sem szabad egyszerűsítő összegezéssel egyetlen síkban elképzelnünk; fejlődési lehetőségek, irányok és fokok szerint itt is különböző jellegű és fejlettségű „kultúrköröket'' fogunk észrevenni. G. e primitív életnek kulturtörtcnelml tarozására vállalkozott a benne mutatkozó néhány felfogásbeli eltérés alapján,' 'alnely ép mért életbevágó, az egész • népéieret befolyásolja; Igaza van Tyfor-riiY szemben, hogy az animizmus nem egyetemes és egyformán kialakult' vallásos -lifté és filozófiája az összes primitív népeknek; másokkal együtt ö is az ausztráliaiak varázslataiban fedezi fel a praeanitmisztikus kezdetet (primitív gondolattársítások a részesedésnek — a jucTéxeiv-nek — hitével; !a loi de particlpatión: Lévy-Bruhl). De rriár azt a tételét alig fogadhatjuk megnyugvással, amely az an'yójogi népek sajátosságának szeretné a lélekhitet feltüntetni, vagy ezt azokkal legalább is szorosabb kapcsolatban akarná látni. Hogy a letelepülés elősegítette az animisztikus képzetek kialakulását, az valószínű (1 az' állandó helyhez kötött sífkultuszt); de vájjon az anyajog is olyan egyeries viszonyban van-e a letelepüléssel, mint ezt G. gondolja? A vándorló ausztráliai hordák a tétel ellen szólanak; „kul hírátvitelekről" meg ne beszéljünk ott, ahol ilyenekre sem valószínűség, sem bizonyíték nincsen. Pedig animizmus és ariyájog mégis csak külső okozóikban lenne egymással összekötve, belső, lélektani kapcsolatukat sehogyan sem tudjuk megérteni. Ahogy G. az intensiv jellegű anyalogi kultúrákat az expansiv atyajugiukHal szembehelyezi, az sok értékes és helyes megfigyelést tartalmaz; de áz ellentéter korántsem lehet'-avval a részletességgel kidolgozni, ahogy szerző képzeli (midőn pl. a hold-mythosokat az anyajogi, a nap-mythosokat viszont az atyajogi népek számláján könyveli el). Nagyrészt fejlődési különbségekről van itt szó; az anyajogi népek nem érik el azt a magaSabbrendü állami és társadalmi életet, amelyben már Csak közvetett szerepet játszik a- származási és