Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Max Weber: A protestáns ethika és a kapitalizmus szelleme [könyvismertetés]

86 elviselhetővé ezt a félelmetes hittételt. A jó cselekvés magában értéktelen, az eleve elrendelés uralmát meg nem döntheti. Ámde a jó cselekedet Isten nagyobb dicsőségére szolgál, mert a világ szép rendjét juttatja érvényre, amire viszont csak az eleve elválasztottak, a „szentek" képesek. A következetesen, rendületlenül erkölcsös élet tehát nem eszköze, hanem ismertetőjele, kritériuma az elhivatásn&k. Isten választottait a módszeresen Isten dicsőségére törekvő cselekvésről ismerhetjük fel, — mint a transzcendentális ethika nyelvén mondanók: a kategorikus imperatívuszok állandó érvényesüléséről, amelyek a cselekvőt vezetik. (íme a kapcsolat, melyért joggal nevezik Kantot a protestantizmus filozófusának!) A puritán valláserkölcsi felfogás ekkép elszigetelte, individualizálta, magára utalta az egyest és kérlelhetetlen elveket szabott eléje, melyek áthágása nem bocsánatot igénylő bűn, hanem a bizonyos elkárhozottság kétségtelen ismérve kellett hogy legyen. Ezzel szemben az Istennek tetsző hivatásban való derekasság egyik legfőbb ismérve a boldogulás, a vagyonosodás, amely legnagyobb sikerrel éppen a legaszkétikusabb, a legpuritánabb életmóddal párosult. A maga személyére igénytelen — céltalan fogyasztással nem tékozló — fáradhatatlan kereső volt a puritán életfelfogás ideálja és egyúttal ez a típus kellett, hogy legyen a kapitalizmus evolúciójának diadalmas zászlóvivője is. íme a meglepő történeti szinthézis, amelyet Max Weber mélyenszántó kutatásai kiemelnek. Vájjon nem válik-e ily meglátások mellett azonnal nevetségessé a chaotikus vita arról, hogy „gazdaság", „vallás", „erkölcs" vagy „tudomány"-e a történelem „primus motor"-al? Óhajtanunk kell, hogy mentül számosabban tanuljanak elfogulatlan történelmi látást Wébertől, amit a hű fordítás nyugodt, világos mondatai bizonyára tetemesen meg fognak könnyíteni. Osztozunk ugyan a sajnálkozásban a sorozat kitűnő szerkesztőjével, amiért az eredeti jegyzeteket el kellett hagynia, ámde ez a módszeres tudomány iránt oly bizalmatlan és tetemesebb szellemi munkára nem egykönnyen kapható közönségünk szemében a kis könyvnek alighanem csak előnyére lesz. — kl. —