Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

57 tésével, eltartásával és nevelésével járó anyagi terheket viselni s ezért korlátozzák a természetes szaporodást, bár egyébként talán óhajtanák a gyermekáldást. Az egykének ez a fajtája a család anyagi helyzetének javulásával megszünhetik, orvoslását elő­segíthetik mindazok az intézkedések, amelyek a gyermekszületés­sel a családra háramló terheket anyagi segítség nyújtásával csökkentik. Ilyenek: jól berendezett szülőházak, anya- és csecsemő­védő intézmények, napközi csecsemő- ós gyermekotthonok stb. létesítése. Egészen más természetű az egygyermek-rendszer ott, ahol az nem egyes családokra korlátozva, hanem egyes községek vagy vidékek egész lakosságára kiterjedően jelentkezik. Nyilvánvalód hogy ez a rendszer ily helyeken is kezdetben egyes családokból indulhatott ki s okai eleinte szintén a szegénység vagy az elszegé­nyedéstől való félelem lehettek. Ezeknek a vidékeknek lakossága egyes példákon észlelvén az egy- vagy kétgyermek-rendszerből a szülőkre s az utódokra háramló anyagi előnyöket, elsősorban a családnak a földbirtok fel nem aprózódásával járó vagyonoso­dását — fokozatosan rákapott erre a rendszerre s azt most fenn­maradása és anyagi jóléte egyik nélkülözhetetlen tényezőjének tekinti. Ily helyeken az egyke a jómódú, vagyonosodásra törekvő birtokos parasztság társadalmi intézményévé fajult s mint ilyen­nek, fennmaradását biztosítja az említett anyagi okokon kívül az a szívós konzervatizmus, amellyel a falusi földmívelő nép minden jó és rossz szokását, divatját, erényeit és hibáit védi és őrzi. Az egygyermek-rendszert az ily falvak népének közfelfogása törvény­nyé emelte, amely ellen nem véthet senki, aki a falu közösségében meg akar maradni. Parancsoló erővel nehezedik ez a suprema lex az egykés falvak egyes embereire és családjaira. Gúny és meg­vetés jut osztályrészül ezekben a falvakban az olyan asszonynak, kinek egynél több gyermeke születik. Hogy az egykés falu család­jai nem mindig egyéni megfontolásból, hanem sokszor a köz­felfogás kényszerétől űzetve korlátozzák a születések számát, ki­rívóan bizonyítják az olyan esetek, amikor az egykés faluból másfelé települt egykés családban hamarosan megjelenik a máso­dik, a harmadik gyermek. Az a család felszabadult az otthoni kényszer alól és érvényre jut benne a természet joga. Nyilvánvaló, hogy az ily körülmények között begyökerese­dett egygyermek-rendszer megszüntetésére alig van kilátás. A vallás tanításai, a nemzeti és nemzetgazdasági érdekekre való hivatkozások eddig nem voltak s ezentúl is aligha lesznek képesek az egykével fertőzött népet jobb belátásra bírni. Azok az anyagi és egyéb kedvezések, amelyekkel a különféle államokban és korok­ban az embereket a születések korlátozásának elhagyására igye­keztek bírni, mindenütt és mindenkor hatástalanoknak bizonyul-

Next

/
Thumbnails
Contents