Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

30 az igazán szegény társadalmi osztályokban uralkodik, megvan falun a legvagyonosabb földművesosztályban, a városlakó dúsgazdagoknál — még az egyébként nagy szaporaságú zsidóknál is. Míg nálunk némely vidéken a református földműveseknél uralkodik, addig az északi államok protestáns lakossága sokgyermekű, a katholikus Franciaországé viszont egykéző. Ahol egyszer gyökeret vert, tovább terjed, mint valami ragály. Sokoldalú megjelenésének magyarázata az, hogy mindenkor az ethvkai érzék csökkenése adja meg fejlődésének talaját. Ezért látjuk, hogy a nagyváros inkább kedvez kifejlődésének, melynek ethikája általában sokkal lazább, vallásossága kevésbbé benső s így a gazdasági nehézségek ezirányú káros hatása is könnyebben érvényesülő. Az egykerendszer orvoslása e szerint elsősorban ethikaí feladat; részt kell abban venni mindennek, ami a nemes erkölcsi érzelmek felkeltésére alkalmas, s így mindenekfelett a benső vallásos érzésnek és gondolkozásnak. A család és otthon megbecsülésére és szeretetére való nevelés fontosságát is kiemelni valónak tartom; akinek gyermekkora óta megvolt az otthona, annak a nyugalma, melege és bája, abban fejlettebb lesz az anyaság akarata, mint abban, aki gyermekkorában ezt állandóan vagy többnyire nélkülözte. Példa az otthonért rajongó, családjának élő sokgyerekes angol asszony, s az intézetekben, otthon nélkül nevelt,, ez után nem vágyó, nagyvilági francia nő. Az orvoslás csak másodsorban nemzetgazdasági feladat. Bizonyos, hogy nagyon sokszor a megélhetés nehézségei, melyek mai nap elsősorban az intelligens középosztályra lehetetlen mértékben súlyosodnak, még a legnemesebben gondolkozó asszonyokat is kétkedőkké teszik anyasági ösztönük követésében, s ezért ne csak a vallás támogassa őket kétségeik között, hanem érezze nemzeti kötelességének minden kormány a kis jövevények felnevelési lehetőségeinek biztosítását; a gazdagoknak viszont, akár az örökösödési törvény megváltoztatásával is, vegye el a kedvét a vagyon meg nem oszlás érdekében űzött egykerendszertől. Az orvosok szerepe a gyógyításban egészen háttérbe szorul. A graviditás megszakítása, bármily gyakran történjék is, teljesen alárendelt számú a fogamzások megelőzésével szemben; az utóbbi az, ami hozzáférhetetlen, amivel az orvoshoz nem is fordul senki — vagy csak nagyon is elvétve — és aminek gyakorlása tulajdonképen a veszedelmet jelenti. Mindazonáltal a mesterséges abortusok kérdésével is foglalkozni kell. Fontos, hogy lehetőleg csak olyanok bocsáttassanak orvosi pályára, akik már családi nevelésüknél fogva bizonyos garanciát nyújtanak arra, hogy a kezükbe adott hatalommal soha vissza nem élnek. A klinikák és kórházi osztályok vezetői mindenütt súlyt helyeznek a növendékek ezirányú ethikus nevelésére és akik az otthonból helyes