Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

26 egykét is nagyrészben orvosoltuk; ez pedig teljesen elég. Hollandia katholikus népénél e feltételek igen nagy részben valóságok. Az eredmény: a nagy műveltség és jómód ellenére is hihetetlen nagy gyermekáldás. Igaz, hogy az ilyen ízig-vérig és életében is keresztény nép politikailag is katholikus: Hollandia parlamentjében — 37% katholikus mellett — a klerikális párt a legnagyobb párt és sokan igen félnek a klerikalizmustól. Ez a félelem azonban nem más, mint modern babona. Egy papnak s általában a papságnak csak akkor és csak addig van hatalma és befolyása, amíg tiszta életű, önzetlen és amíg életével mutat példát mindarra, amit tanít. Az úgynevezett papi uralom tehát a keresztény erkölcs uralmát jelenti, amelynek a társadalom és faj látja legnagyobb hasznát. Mihelyt a pap a maga hatalmát és önérdekét hajhássza, kicsúszott lába alól a talaj. Az ilyen papnak nincs a népre befolyása. És ha a papság többsége ilyen, úgy összeomlik uralma, mint a kártyavár. Hogy a klerikalizmus összefügg a nép jó erkölcsével és végeredményben a fajegészséggel, azt nemcsak Hollandiában, hanem hazánkban is láthatjuk. Tekinthetjük-e véletlennek azt, hogy a Dunántúlnak az a többször emlegetett északnyugati része, mely annak ellenére, hogy vagyonossága és nagy műveltsége legjobban predesztinálta az egykére, legjobban ment maradt az egykétől. Egy endrődi származású zsidó ismerősöm ismételve magasztalta előttem Grócz Béla volt endrődi plébános életszentségét és nagy lelkipásztori buzgalmát. Endrőd, e nagy és vagyonos békésmegyei nagyközség ma is oly szapora, hogy benne még a vagyonos gazdák is 6—8—10 gyermeket nevelnek. Pedig a szomszédos, vele majdnem összeépült Gyomán, mint említett művemben kiemeltem, már meglehetősen nagyfokú az egyke. Én azt hiszem, hogy a két nagyközség e nagy különbségében Grócz Bélának igen nagy része van. Ha ő nem lett volna Endrődön, e község ma nem szárnyalná túl ennyire Gyomát. Meggyőződésem az is, hogy itt a fővárosban is minden egyes már hosszabb időn át működő jezsuita, ferences, domonkos vagy karmelita atya egyenkint több száz esetben akadályozta meg már sikerrel — gyóntatószéke eredményeként — a gyermekáldás korlátozását. A hit nemcsak az egyke felléptét tudja megakadályozni, hanem a már elharapózottat is vissza tudja szorítani. Az egyke igazi, mélyreható orvoslását csak e téren tudom keresni, csak ez oldalról tudom várni. Hasznos, sőt szükséges azonban, sőt az egyház munkáját is megkönnyíti, a társadalom, a hatóságok és a törvényhozás segítő hozzájárulása. A törvényhozásnak kötelessége oda hatni, hogy az egyke minél kevesebb előnyt, a sok gyermek minél kisebb hátrányt jelentsen és hogy az erkölcsi törvény megtartása és a honpolgári kötelesség teljesítése ne jelentsen emberfeletti áldozatot. Az örökösödési, adózási s annak idején a