Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

24 Hogy ez önző, élvezetvágyó életfelfogás következményeként elsősorban az egyke jelentkezik mint feltűnő társadalmi jelenség, könnyen érthető, mert hiszen a fiatal szülőket, különösen a fiatal asszonyt az élet élvezetében semmi úgy nem gátolja, mint a sok gyermek. A kisgyermekes asszonynak otthon kell lennie, szórakozni nem járhat, öltöznie nem érdemes. A kisgyermek egymaga több gondot ad, mint az egész háztartás. Sokszor heteken át nincsen se éjjele, se nappala. Mindezt a sok áldozatot egyszer még csak meghozza a női lélek, de hogy ez az állandó lemondás, gond és vesződség végeszakadatlanul ismétlődjék egész öregkoráig, arra már a modern nő semmi áron se kapható. Az egyke igazi oka itt van: A gyermekek világrahozása és felnevelése mérhetetlen áldozatokkal jár, a XX. század embere pedig áldozatokat csak akkor vállal, ha „muszáj". Mivel ezt az élvezetvágyó lelkületet a kor és a vele járó műveltség hozta magával; mivel az egyszerű, régimódi emberek sokkal könnyebben megnyugosznak a „változhatatlanban", mint a műveltebbek és mivel a gyermekáldás ügyes és lehetőleg ártalmatlan korlátozása is a kor haladásával lett lehetségessé és ismertebbé, az egyke okai közt szerepel a műveltség is. A műveltségi különbség is oka, hogy az egyke sokkal inkább a jobbmódú, mint a szegény családokban dívik, de még inkább az, hogy jobbmódú családban a lemondásoktól és szenvedésektől való félelem is sokkal nagyobb, mint a szegényeknél. Az egykének van anyagi oka is, mert a sok gyermek felnevelése anyagilag is hátrányos: hatgyermekes családban szűkösebben jut mindenre, mint az egykésben. Azonban végeredményben itt is nem az anyagiak, hanem az egoizmus az ok, mert nem az egészen szegények, hanem elsősorban olyan családok egykések, hol a sok gyermek nem nélkülözést, hanem csak kevesebb fényűzést, nagyobb egyszerűséget jelentene. Maguknak az anyagiaknak az egyke előidézésében egészen kis szerepet tulajdonítok. Annak a tagadhatatlan különbségnek is, mely falun a birtokos gazdák és a nincstelenek szaporodása közt megvan, elsősorban nem a földbirtok mint ilyen az oka, hanem az, hogy az egyke előbb vázolt okai a jómódú parasztcsaládokban sokkal inkább megvannak, mint a puszták s majorok egyszerű, elmaradt, igénytelen cselédnépe, vagy a vagyontalan zsellérek között. Azt hinni, hogy a falusi gazda azért egykés, hogy birtokát meg ne kelljen osztania, nagy tévedés. Nem annyira a gazdától függ az, mint inkább a feleségétől. Az pedig elsősorban nem a földre gondol.