Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

17 és természetesen a legtöbb vármegyében. Ez egyúttal a születési arány általános számát is leszorítja és végeredményben a szaporodásra is igen erősen érezteti hatását.1 Az egyke csak a végső foka a gyermekszám korlátozásának, de a közbeeső fokozatoknak is éppen olyan pusztító hatásuk van a népesedésre, mint az egykének; a szaporodásra nézve ugyanis számszerűleg teljesen mindegy, hogy 6 helyett születik 5, vagy 2 helyett 1 gyermek. A küzdelmet tehát nem csupán az egyke ellen kell folytatnunk, hanem általában a gyermekszám szándékos és túlságos korlátozása ellen. S ha már a háború előtt fontosnak ismerték fel ezt a kérdést, mennyivel fontosabb ez most, amikor a háború veszteségeit is pótolni kellene a normális szaporodáson felül. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a születési arány most jóval alacsonyabb, mint a háború előtt volt; alacsonyabb még annál a számnál is, amelyet indokolna a nemzőképes férfiak számában a háború miatt beállt nagy hiány. Azt jelenti ez, hogy a gyermekszám korlátozása és az egyke elterjedése ma nagyobb, mint a háború előtt volt. Ahelyett tehát, hogy a háború mérhetetlen veszteségét pótolnók, még a háború előtti normális szaporodást sem tudjuk elérni, mert a gyermekszám korlátozása a születési arányt nagyobb mértékben csökkentette, mint amilyen mértékben a halálozási arány javult. Hogy a háború után, a mostani nyomorúságos gazdasági és lakásviszonyok között, amikor különösen a városi szülők legnagyobb részének valóságos csapás egy gyermek érkezése, sokan korlátozzák a gyermekszülést, ezt könnyen meg lehet érteni. A mostani gyermekkorlátozásnak, vagy nevezzük röviden: egykének, elsősorban gazdasági okai vannak. A háború előtt azonban, akárhogy szépítsük a dolgot, elsősorban erkölcsi okok idézték azt elő: a nők részéről hiúság, a megöregedéstől és a gyermekneveléssel járó munkától, gondtól való félelem, a kényelemszeretet s mindezek okozója: a vallásos hit hiánya. A férfiaknál viszont az anyagias önzés, hogy minél több maradjon meg a vagyonból saját élvezetükre, s csak másodsorban a gyermek érdeke: hogy minél kevésbbé aprózódjék el a birtok s minél inkább megtartsa a család a standard of life-t. Ezt bizonyítják azok az adatok, amelyek azt mutatják, hogy minél több valamely vidéken a kisbirtokos parasztság, s minél kevesebb a cselédség és a birtoktalan gazdasági munkáselem, annál kisebb a születési arány.2 Minthogy nálunk felekezetileg vegyes vidékeken a protestáns parasztság között rendesen több a birtokos, mint a katholikus parasztság között, majd: L. e sorok írójának „Az egyke és a népszaporodás" című, a Magyar Statisztikai Szemle 1923. évi 3—4. számában megjelent tanulmányát. 2 L. Schneller Károlv: Születési arány és vallásfelekezet e. értekezését, íécs 1923. Társadalomtudomány. 2