Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - Jog és társadalom. 1. [r.]

32 megoldani.42 Amaz antinómiát pedig könnyen feloldja a belátás, hogy a jogtudomány, mint zárt fogalomrendszer, logikai egység, melynek határai logikai értelemben áthághatatlanok — a jogász pedig, mint élő és nem fiktív személyiség, természetes egység, aki semmikép sem szorítható arra, hogy módszertani szemellenzőkkel sétáljon a világban.43 Az a kérdés mármost, hogyan oldja meg konkrét feladatát a jogász, hogyha szaktudománya nem adhat neki útmutatást arra, hogy anyagát a tapasztalat rengeteg szövevényéből miként válassza ki ? Nos, ha erre a kérdésre Kelsen a nemzetközi jog „primátuszának" elvével válaszol, mi Kant-ta\ inkább a józan ész primátuszát fogjuk vallani. „Kétségkívül — mondotta a königsbergi óriás — ugyanaz foglaltatik a jognak ama fogalmában, amellyel a józan ész él, mint amit a legszubtilisebb spekuláció fejthet ki belőle."44 Nos, épen ezért, a józan ész elegendő felszerelést nyújt a jogásznak arra, hogy megtalálja a jogismeret szükséges forrásait sajátos tudománya határain túl is és hogy a kritikai „jogkérdések" feltétele után meglelje a valóságnak azt a szektorát is, amelyben a „ténykérdések" eldöntésére kerülhet a sor. Keressük fel már most mi is ezt a szektort a valóság birodalmában ! Ottlik László. 42 E feladatnak figyelemreméltó kísérlettel adózott Kelsen-nék egyik tanítványa, aki élességben bizonyára vetekszik mesterével és mérsékletben messze meghaladja. Ez Walter Henrich, akinek „Theorie des Staatsgebietes" című ötletes kis munkája szerencsés intuícióval teljesen kitér a jogfogalom fogas, de épenséggel nem jogtudományi problémájának. 43 Az érintett antinómia elvi feloldására vonatkozólag Rickett ismeretes mélyreható fejtegetéseire utalhatunk, amelyek a „Kulturwissenschaft und Naturwissenschaft" című kis munkájának első szakaszában teljesen kétségtelen világossággal szólanak. 44 Kritik der reinen Vernunft. (Kehrbach) S. 67.