Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - Jog és társadalom. 1. [r.]

16 A saját akaratom akkor kötelez, ha értékes, — a más akarata akkor, ha hatalmas: az első esetben a norma autonóm, a második esetben \heteronom. Az autonóm normák mibenlétét és tehát az értékes akarat feltételeit értéktudomány, — a hetoronom normák mivoltát és tehát a hatalmas akarat feltételeit valóságtudomány van hivatva tisztázni. („Hatalmas" az, ami inkább hat, mint valami más, hatni pedig csak olyasvalami tud, ami létezik: hiszen „létezni" annyi, mint „hatni".3) Ennélfogva valamely követelés érvényességének eldöntése vagy értéktudományi, vagy valóságtudományi vizsgálatot tesz szükségessé: a vizsgálat eszköze az egyik esetben a redukció lesz,4 — a másik esetben az indukció. A jogtudomány sem nem érték — sem nem valóságtudomány; sem nem axiológiai, sem nem ontológiai, hanem fenomenológiai jellegű és vizsgálódásának módszere sem nem redukció, sem nem indukció, hanem dedukció. A jogtudomány a szabályokat, amelyekből anyaga áll, azok tiszta jelentése szempontjából veszi elemzés alá és ily módon igyekszik rekonstruálni egy szabálynak vagy szabályok egy rendszerének az értelmét. Ennek az elemző rekonstrukciónak az alapja egy tiszta szerkezetrendszer: azoknak a formális fogalmaknak a rendszere, amelyek a norma fogalmából analitikusan fejthetők ki. E tiszta fogalmak tudománya a formális jogtudomány, amely csak annyiban különbözik egy általános formális normatantól, hogy a maga tiszta formáira a jogászi terminológia esetleges műszavait alkalmazza. Ez a tudomány a normáknak jogászi nyelven írt fenomenológiája. A tudományok esszenciális disztinkción alapuló e hármas tagozása helyett használatos egy nominális disztinkcióra támaszkodó kettős felosztás is. Normatív és explikatív tudományokról szokás ily értelemben beszélni, normatív tudománynak nevezve minden oly diszciplinát, amelynek anyaga normákból áll. Erre a felosztásra támaszkodva a jogelmélet egy újabb iskolája azután azt a dogmát vezeti le, — hogy a jogásznak szentségtörés terhe alatt tilos a valóságra vonatkozó kérdésekről tudomást vennie: hiszen — úgymond — a normatív beállítás soha sem vezet máshoz, mint normához és valamely norma érvényességének kritériuma mindig csak egy másik norma lehet.5 Mindazonáltal bizo3V. ö. szerző dolgoza ával „A marxizmus tudományos igényeidről. Athaeneum. 1 '24. 1—3. sz. 26. 1. A különbség a kettő között az, hogy a a „létezés" kategória; merev egynemű minőség — a „hatás" pedig a megfelelő élmény szubjektívuma, amely fokozható „intenzív nagyság". A „lét" tehát a „hatás" minimuma: kevésbé vagy inkább „létezni" nem lehet, „hatni" igen. (Az „intenzív nagyság" fogalmát illetőleg v. ö. Kant, Kritik d. r. V., Kehrbach, S. 162. ff) 4 A reduktív módszerre nézve v. ö. Pauler, Bevezetés a filozófiába. 15 1. 5 V. ö. Kelsen, Hauptprobleme der Staatsrechtslehre : S. 7. „Die Frage nach dem Warum eines konkréten Sollens kann logisch immer wieder nur zu einem Sollen Führen, wie die Frage nach*dem Warum eines Seins immer nur ein Sein zur Antwort erhált." A tétel első íele csak annyira igaz, mint a második. Bizonyítására Kelsen nem is szolgál egyébbel, mint azzal a