Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - A pénzügyi talpraállítás társadalmi nehézségei Ausztriában

11 gek felfogásának felel meg, bizonyítják az 1923 október 21.-én lefolyt nemzetgyűlési választások, melyek ezen kérdések, főleg az utóbbi jegyében álltak és mint a népakaratnak, a legdemokratikusabb választórendszeren alapuló megnyilatkozásai hű tükrét mutatják az osztrák közvélemény politikai meggyőződéseinek. A választás, mely elé a polgári pártok nagy reményekkel néztek, mert joggal gondolhatták, hogy a szanálási politika a szociáldemokrata ellenzék híveinek számát lényegesen csökkentette, alig hozott valami változást a nemzetgyűlés összetételében. Csak a praktikus programm és jó a vezetők nélküli nagynémet párt, mely szintén résztvesz a keresztényszociálista kormányban, vesztette el tagjainak csaknem felét. Az erők megoszlását mutatja a következő összeállítás a népszövetségi megbízott 11. jelentése alapján. Megjegyzem, hogy a nemzetgyűlés tagjainak számát a szanálási akcióval kapcsolatban 183-ról 165-re szállították le. Német nemzeti Polgári SZOC. Az 1920. nemzetgyűlés Ker. szoc. Nagynémet parasztpárt demokrata dem. 183 tagja közül 85 21 7 1 69 Százalékban 46-4°/o ll'5°/o 3-8°/o 0"6°/o 37-7°/o Ha akkor is 165 tag lett volna, kellett volna lenni hasonló arányszám mellett 77 19 6 1 62 Az új nemzetgyűlésben van 83 10 4 0 68 Százalékban 50'3°/o 6i°/o 2-4°/o — 41-2% A bécsi községtanácsban a 60% szoc. demokrata többség 65%-ra emelkedett az ugyanakkor megtartott választáson. Hogy ilyen, megerősödött ellenzék, milyen kellemetlen ellenfél, azt a Seipel-kormány nap-nap mellett megújuló nehézségei bizonyítják. 3. A munkások és a köztisztviselők helyzete. A házbérkérdés. Nem tárgyalhatom részleteiben azt a harcot, melyet a szociáldemokrata párt a béremelési mozgalmakkal csaknem állandóan folytat, hanem csak ezen harcok eredményére akarok rámutatni. Ezzel egyszersmind megkapjuk a cáfolatot a szociáldemokraták azon állítására, hogy az államháztartás rendbehozása, a gazdasági élet normális menetének biztosítása a tömegek rovására történik és annak nyomorát fokozza. Mikor 1922. novemberében az életfentartás drágulását mutató indexszám süllyedni kezdett, a munkabérek nagy részét szintén leszállították és egy-két hónapig azt lehetett hinni, hogy úgy a munkabérek, mint az árak fokozatos csökkenése megindult. A fémmunkások bérszerződésükben 12-5% bérleszállításba beleegyeztek. A gyáripari alkalmazottak (Industriengestellten) béreit is 5°/o-kal csökkentették. Mindez azonban csak ideiglenes volt. A beállott konjunktúra a Ruhrvidék megszállása után a munkaadók helyzetét a munkások bérköveteléseivel szemben megkönnyítette. A következő táblázat