Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Max Weber: A protestáns ethika és a kapitalizmus szelleme [könyvismertetés]

89 szövetség összeroppanása iránt. Alig hihető, hogy az angol nép maga is így gondolkodnék; a fegyverbarátság emlékei talán még nem mosódtak el terjesen. De bizonyos, hogy az angolok többsége teljesen képtelen oly szemmel nézni a jóvátétel és a biztonság problémáját (probléme de sécurité), mint a franciák. Ha „pusztításokról" beszélnek nekik, kitérő ellenvetésük van; ha a bármikor kiújuló német-veszélyre történik utalás, az angolok a Rajnamenti és Ruhr-vidéki francia katonákra mutatnak és azzal gyanúsítják Franciaországot, hogy örökre akar ott berendezkedni. Ez az oka annak, hogy az angol munkáspárt egyáltalán nem tartja helytelennek és igazságtalannak a maga külpolitikáját. Itt rejlik az igazi veszély és Franciaországban mindenki aggódva gondol az entente estleges felbomlására, amely — ha bekövetkezik — sok évvel fogja visszavetni az európai kérdések rendezését, sőt Németország talpraállását is. Mercure de Francé. — 1923 szept. 15. — Augustc Gauvin, Les Balkans et la Francé. (A Balkán és Franciaország.) A sévres-i békeszerződés megdőlte igen fölbátorította az 1918-ban legyőzött népeket. Szófiában, Budapesten, Berlinben egyaránt úgy tekintik a török sikert, mint az általános germán-turán reváns hajnalát. Azzal érveltek francia részen is, hogy a török szerződés végrehajthatatlan volt. Most teljesen így beszélnek a bolgárok, magyarok, németek is a magukéról. A török szerződés sem volt kevésbbé végrehajtható, mint a többi, feltéve, hogy a szövetségesek egyöntetűen járnak el. Ezért nem lehet eléggé hibáztatni azoknak a francia politikai íróknak eljárását, akik ahelyett, hogy a meglévő új Európának, a közös győzelem eredményének fenntartásán dolgoznának. Közép- és Kelet-Európában az 1914 előtti monarchikus rendszert akarják — igaz, hogy Németország ellen! — visszaállítani és küzdenek olyanféle demokratikus berendezések ellen, mint aminőben pl. Cseh-Szlovákia él. Ezek támogatták a görög Konstantint, ezek szerették volna mindenáron a Habsburgok visszatérését Budapestre, Bécsbe. A demokráciától való irtózás hajtja őket. Az új európai helyzetnek ezek a rombolói azon kezdték, hogy egy Nagy-Ausztriát akartak létrehozni. A saint-germain-i Ausztriát életképtelennek nyilvánították. Egy részük Károly császár visszatérését kívánta, a másik Bajorországgal akarta egyesíteni Ausztriát katholikus alapon a protestáns porosz Németország ellen. Ez a politika ma már bukottnak tekinthető, mióta bebizonyosodott, hogy Ausztria a maga lábán is megél, sőt jobban, mint Németország. Közben a cseheket támadták szüntelenül ezek a franciák. Azt mondták róluk, hogy bolsevisták, sőt német-barátsággal is meggyanúsították őket. Fölhozták ellenük huszita türelmetlenségüket, határtalan nemzeti önzésüket stb. Az áskálódásuk sikertelen maradt: Csehország minden tekintetben jelentős