Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A magyarság és a magyar társadalom jelleme

384 dezolációja. Ha a modern állam nem is állhat fenn bizonyos határozottabb centralizmus, imperializmus és a szociális érdekek tekintetbe vétele nélkül, a kereskedői szellem egymagában és különösen túlzásaiban inkább széthúzó, mint összetartó erő. Már a háború alatt érvényesül a szocialisztikus eszmemenet defétizmusa s az arra való törekvés, hogy az egyén a nemzetből lehetőleg kikapcsoltassék és a saját céljait keresse. Nem kellett más, mint a háború elvesztése, hogy minden centralizmust és imperializmust széthullasszon az individuum kirobbanó életösztöne. De maga a kereskedőállam centralizmusa és imperializmusa is tulaj donképen dezolációval jár, hiszen, amint láttuk, éles válaszfalakat teremtett nemzeti kultúránkban, túlságosan pártfogolt egyes osztályokat s pártfogolta a várost a vidékkel, a faluval szemben s ezzel még jobban megbontotta a nemzeti kultúra egységét, egyfelől nagy virágzást, másfelől elég nagy pusztaságot, kultúrátlanságot teremtve. Belső okok idézték tehát jórészt elő, hogy a magyar nemzet és a magyar állam egyszerre omlott össze s az csak következmény, hogy egypár fantaszta és még több közönséges kalandor defétizmusa s ellenségeink éhes kapzsisága területileg teljesen széthullasztotta a magyar államot. Mert bármilyen nagy földrajzi egység tartson össze valamely államot, ha a nemzeti kultúra egysége nem erősíti eléggé az összetartozást, akkor az az állam már látszólagos virágzásában is magában hordozza a pusztulás csiráját! A dezoláció az utolsó években talán még tovább fokozódott. De ha visszatekintünk mindarra, amit a magyarság és a magyar társadalom jellemét illetőleg elmondottunk, azt is konstatálnunk kell, hogy ez a jellem és ez a társadalom minden szétbontó mozzanat mellett is alapjában megmaradt egységesnek. Ha a magyarság a gazdasági okok, a nyugati eszmék nyomában járó földműveskultúra hatása alatt eredeti charakteréből vesztett is, de azzal, hogy a nyugati eszmevilágot magáévá tudta tenni, élete fájának olyan virágzást teremtett, amelyet bármely nagy nemzet megirigyelhet: a Széchenyi, Eötvös, Kossuth, Vörösmarti, Arany, Petőfi korát. Ugyanez a magyarság a kereskedői szellem hatása alatt még többet veszített eredeti characteréből és e szellem túlzásai szinte végveszélybe döntötték. De ép e szellem magába szívásával tudott magának modern kultúrát teremteni. A magyarság a reá nézve annyira idegen kereskedői szellem hatása alatt sem változott lényegében mássá s nemcsak eredeti jellemvonásait őrizte meg, hanem az eredeti jelleméhez távolabb álló elemeket is magához tudta hajlítani s erre eklatáns tanúság: a világháború, amikor az egyes osztályok teljes széthúzását megszüntetve, az egész nemzet összetart s egy akarattal állja a reázúduló háborút s alapjellemének megfelelően hősiesen és ritka vitézséggel harcol s becsülettel és lovagiasan végesvégig kitart szövetségesei mellett!