Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1923 / 1-4. szám - A magyarság és a magyar társadalom jelleme
370 nemzet, a fejedelem léte veszélyben van, éppen ezekhez való hűségénél s tüzes, lelkes természeténél fojtva hatalmasan összetart.3 Az északibb származású, arisztokratikus hajlamú, vitézkedő magyar nemzet itteni helyzetében is évszázadokon át folytonos küzdelmek között él és csak lassan enged az ősi halászat, vadászat, állattenyésztés rovására a földművelés békésebb, csendesebb foglalkozásának is. Annál váratlanabbul érték a XVIII. és XIX. századnak számára rendkívül újszerű, demokratikus eszméi, amelyek Európa nyugati államaiban fejlődnek ki és pedig a Francia-, Angol- és Németországban hosszú évszázadok folyamán mind nagyobb mértékben fellendülő és térfoglaló ipar és kereskedelem következtében. Természetesen a városok polgárságának jut a túlnyomó szerep az ipar és a kereskedelem és velük a demokratikus jellem és eszmék kifejlesztésében. A demokratikus jellem ha nincs is abszolút ellentétben az arisztokratikus gondolkodásmóddal, jellemmel, intézményekkel — mert hiszen az emberi charakter végeredményben mindig azonos — mégis a különbségek jóval nagyobbak közöttük, mint a hasonlóságok. Olyan társadalomban, ahol az iparral és kereskedelemmel foglalkozók már hosszú idő óta benne élnek egy nagyobb műveltségű, régi kultúrájú társadalomban és annak integráns részeit képezik, eltűnnek az éles különbségek. Az eredeti jellemvonások egyrészt letompulnak, másrészt az illető kultúrközösségnek olyan vonásai nyomulnak előtérbe, amelyek esetleg szöges ellentétben vannak az iparral és kereskedelemmel foglalkozók jellemvonásaival. A holland és az angol kereskedő például igen jó hazafi, pedig a nemzeti érzés nem eredeti járuléka a kereskedői foglalkozásnak. Amikor tehát a következőkben leírjuk az iparos és kereskedő jellemvonásait, avval nem azt mondjuk, hogy ezek a vonások adott esetben, föltétlenül meg is vannak, hanem csupán annyit, hogy bizonyos jellemvonások fölvételére az iparral és kereskedelemmel foglalkozók határozottan hajlandók. Amíg bizonyos foglalkozások a harcias hajlamokat segítik elő, addig az iparral és a kereskedelemmel való foglalkozás a békéseket. A városi polgárság két főfoglalkozása, az ipar és kereskedelem, nem folytatható, a velők járó vagyonosodás megakad, ha a harcok és villongások minden pillanatban zavart okoznak. 3 „Széchenyi a magyar jellemben ezeket a vonásokat tartja kiemelkedőnek: I. a magyar testi és lelki tehetségeit s tulajdonságait sajátságai szerint fejti ki; életét személyiségéhez s körülállásihoz alkalmazza; önálló s önállóságra törekszik ; önhecsérzete előtte az első; férfias öntudata van; önérzetes, komoly, igazságos; bátorsága nem vakmerőség, hanem erkölcsi bátorság; a nemzeti közösséget, az egyesnek a nemzettel való egybeforrását mélyen érzi; nem a korlátlan egyéni függetlenség, hanem a társasági szabadság híve. De 2. a magyar ember előítéletek rabja s elbizakodott; civakodásra és széthúzásra hajlandó, nem szeret tudományokkal foglalkozni; az egyéni értéket túlbecsülve aristokrata, mások egyéniségét nem becsüli meg; vagyonával bánni nem tud" (Az elemi népoktatás enciklopédiája, II. k. 349 1. Imre Sándor cikke a nemzeti nevelésről).