Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - Kjellén államelmélete

356 heterogén szempontokkal, amelynek alapján nem volt lehetséges tudományos leírás. Szinte feltűnő az, hogy az államtanban (politika) a legnehezebb ahhoz eljutni, ami a természettudományokban a legelső lépés, a puszta tényhez. Kjellén pedig mindenkép a tiszta valóságtudomány síkján akar maradni. Legújabb könyvének jellemzését is megadhatjuk abban, hogy ő az államtant mint szigorú értelemben vett valóságtudományt akarja pontosan körvonalozni és tagozni. Igen plasztikus kiindulásában úgy mondja, hogy a tudományok társadalma is, mint a társadalom maga, két elven nyugszik: a szabadság és a rend elvén. Az elsőn nyugodott a XIX. század kutatása, mely század a „specializmus nagykonjunktúrája" volt. A tudomány életrithmusa azt követeli, hogy a túlspecializmusból eredt őserdős káosz megszűnjék, a rendezés kora köszöntsön be, a „rendszerek architektonikája" mint érték ismertesssék el. Tudnunk kell, hogy a valóságtudomány mi, és mi nem az. A politika mindenekelőtt valóságtudomány, „Staatslehre" és nem „Staatskunst", tehát a dolgokat, mint jelenségeket vizsgálja tényekben és összefüggésekben. Nem birál tehát, nem javasol tehát, nem követel semmit, hanem csak vizsgál, megállapít valamit, amint éppen van. Ehhez képest külön világ az irányzó szabály (norma) megállapítása. Örvendetes jelenség irodalmunkban, hogy Barabási Kun József ezt egész világosan kifejtette legutóbbi munkájában,4 holott a külföldi irodalomban a legújabb időkig maradnak itt-ott zavaros álláspontok az egészében véve nagy fogalmi haladás mellett is.5 Barabás Kun írja: „a politikának fogalmából kifolyólag legáltalánosabban szólva kettős feladata van: megismerése annak, ami van (valóságtudomány) és meghatározása annak, aminek lenni kellene (normatív tudomány)... Ismerés illetve ideálalkotás, kifejtése a dolgok lényegének, illetve a helyes állami szervezés főelveinek: ez a politika kettős feladata."6 Látni fogjuk, hogy ez utóbbi valóban összeesik-e azzal, amit a német tudomány „Kunstlehre des Staates"-nek mond. A görög polis szó nem éppen szerencsés szóhasználatra vezetett. Valóban mindig normatív jellegű vizsgálatokra, részben Kunstlehre-kre utal a szó — összetételekben, minő a gazdaságpolitika, kultúrpolitika, népesedéspolitika stb. Ha az államtanból, helyesen, kirekesztve értjük az ily irányú vizsgálódásokat, ma a szokásos definíciók terén gyökeresen új tárgyalásmódot követelünk. Balogh Artúr igen jellemző feladatkitűzése pl. így hangzik: „A politika az a tudomány, mely a társadalom állami élete 4 Bevezetés a politikába. Bp. 1916. 5 V. ö. pl. Kelsen, Der soziologische und juristische Staatsbegriff. Tübingen, 1922. Ennek ismertetésére még más alkalommal visszatérünk. 6 Bevezetés, 33. 1.