Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

355 adták el a fogyasztóknak, mint amekkora a külföldön fizetett bevásárlási ár volt. Ez a különbözet a valuta romlásával óriási és őrült iramban gyarapodó teherrel nehezítette meg az állami költségvetést, melynek összeroppanását nem csekély mértékben okozta. Egyike volt ez azoknak a szociális intézkedéseknek, melyeket az állam szükségesnek tartott addig, míg a drágulásnak megfelelően nem emelték a béreket. Miután azonban a béremelés, az ipar kedvező konjunktúrája folytán lépést tarthatott a drágaság emelkedésével, ezt a rendszert, ha az állami költségvetés rendezésére az első lépést meg akarták tenni, be kellett szüntetni. Az állam azonban gondoskodott arról, hogy ezzel ne a munkásokat terhelje és az említett cikkeknek az állami hozzájárulás fokozatos megszüntetése következtében beálló drágulását a munkaadókra hárította át, aki a köztisztviselőkkel szemben persze maga az állam volt. Az ipari munkásság java ilyen módon nemcsak meg tudta magát védelmezni a valutaromlás káros következményeivel szemben, hanem anyagi helyzetét sok esetben lényegesen megjavította. A munkásság nagyobb részének a keresete jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint nőtt a drágaság és ami szintén nem érdektelen, aránylag legnagyobb mértékben javították meg helyzetüket azok a kategóriák, melyek a legkevesebbet kerestek a békeidőben, a férfi- és női segédmunkások. A kvalifikált, tanult munkás keresete ma sokkal közelebb áll a tanulatlanéhoz, mint a háború előtt. Magában a munkásosztályban bizonyos „demokratizálódás" megy végbe. Hogy mennyire nyomult elő a munkásosztály a polgári osztállyal szemben, azt, mivel általános európai jelenség, fölösleges hangsúlyoznom. Hogy a munkásosztály anyagi helyzetének megjavulása tartós lesz-e, az a jövő kérdése. A nagy munkabérek és a korona stabilizálódása folytán az osztrák ipar versenyképessége megszűnt, a munkanélküliség ijesztő mértékeket kezd ölteni. A munkásság dolgozó része is jobbára csak leszállított heti óraszámban keres. Az osztrák ipar elérkezett ahhoz a ponthoz, melyben a bérek leszállítása a produkció elengedhetetlen feltétele lett. A szakszervezetek eddig ebben a kérdésben józan mérsékletet tanúsítottak és ha nem is a munkaadóktól kívánt mértékben, már többízben beleegyeztek a munkabérek leszállításába. Ausztria gazdasági fejlődése, ha sikerül is az állami pénzügyek rendbehozása, válság előtt áll. Ez a válság, melyből bizonyára csak az ipari termelés olcsóbbátételével lehet szabadulni, lesz az osztrák szociáldemokrácia igazi próbája. Igazibb az 1919. évnél, mert akkor előnyöket lehetett szerezni a munkásosztálynak, de most részben elvenni kell tőle azokat, ha a kapitalista termelés menetét biztosítani akarják. Eckhardt Ferenc. Társadalomtudomár.v 23