Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

341 Ezen jelenségnek is ugyanaz az oka, melyet már említettünk. Az alkalmazottak gazdasági érdekeik biztosítását jobban látják megvédve, ha szakszervezetekbe tömörülnek, mert így folytonosan megismétlődő bértárgyalásaikban az egész szervezett munkásság támogatásában részesülnek. Magától értetődik, hogy az állami alkalmazottak közül különösen az altisztek és szolgák, valamint a kisebb képzettségű segédhivatali alkalmazottak tartoznak leginkább a szociáldemokrata szervezetek táborába. A vasutak, a posta és a távirószemélyzet szervezete a legerősebb. Hogy a szolgálatra minő befolyása volt a szervezkedésnek, az más lapra tartozik. Tény az, hogy éppen ezen alacsonyabb rangú kategóriákba tartozó alkalmazottak úszták meg eddig aránylag legkönnyebben a forradalmi és a gazdasági válságok árját. Az alkalmazottak szakszervezetei az ipari munkásság szervezete mellett bizonyos önállóságot élveznek és nem tudtak az általános nagy szervezetbe teljesen egységesen beleilleszkedni. A szakszervezetek felső építménye Ausztriában ugyanis a következő. Az egyes szakszervezetek tagjaik száma arányában választják a szakszervezeti kongresszus tagjait. Ez háromévenként ül össze és választja a szakszervezeti bizottságot (Gewerkschaftskommission), mely állandó legfőbb képviselője az összes szervezett munkásoknak és alkalmazottaknak, 14 tagból, 6 póttagból, 4 ellenőrből és 2 pótellenőrből áll és hatáskörébe tartozik a dön^ tés a szocialista politika, a központi szervezés és a nagyarányú, esetleg általános sztrájkot előidéző bérmozgalmak kérdései. Határoz támadó és védősztrájkok, valamint rendkívüli pártadók kivetése ügyében. Felügyel bizonyos nem nyilvános alapok kezelésére és intézkedik statisztikai kimutatások összeállításáról. Az egyöntetű vezetés érdekében befolyást gyakorol az egyes szakszervezetek titkárainak megválasztására. Munkájában támogatja a „Vorstándekonferenz", melybe minden szakszervezet 2—2 választott tagot és a titkárját küldi ki. A tartományok különállási tendenciájával minden központosítása mellett is számol a szociáldemokrácia. Minden egyes tartományban van tartományi szakszervezeti bizottság (Landesgewerkschaftskornmission), melynek tagjait az illető tartomány szakszervezetei választják. A tartományok külön érdekeinek megfelelően önálló a működési körük, de a kongresszus határozatait illetőleg a központi „Gewerkschaftskommission" alatt állnak. Az alkalmazottak társadalmi állásuknál és nagyobb műveltségüknél fogva sok tekintetben közelebb állnak a munkaadókhoz, mint a munkásokhoz, bizonyos polgári osztályöntudat van meg bennük. Azért ne gondoljuk, hogy az alkalmazottaknak csak szocialista szervezeteik vannak. Nagy részük és épp a képzettebb elemek részben politikai színezettől mentes, de inkább németnemzeti színezetű szervezetek tagjai. Még a szakszervezeti moz-