Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1921 / 1. szám - Somló Bódog
39 eredeti metafizikai munka, amilyenekben a magyar filozófiai irodalom története különben is igen szegény, tető alá jusson. És Somló Bódog sorsának tragikumát is jelentékenyen növeli az a szomorú valóság, hogy épen az a mű, amelyet élete fő munkájának tartott, maradt — torzó. * * * Ha ezen tragikus sors keltette fájdalmas érzéssel visszatekintünk Somló Bódog időelőtt letört életének munkájára, úgy a fejlődésnek egy fordulatokban gazdag változatos képe áll előttünk. Filozófiai felfogásában ezen fejlődés egész ideje alatt az erkölcs kérdése foglalja el a centrális probléma helyét. A naturalizmustól az utilitarista felfogásig, majd a pozitív morál álláspontjáig s végül az abszolút autonóm erkölcs ködös magaslatáig az erkölcs mind magasabb regiókba emelkedik, felfogása mindjobban nemesül és átszellemül, míg végre megtisztul minden empirikus salaktól. És ezen az úton az erkölcs mint hódító halad előre, egyre terjeszkedik, mind nagyobb lesz az a tér, amelyre uralma kiterjed. Míg kezdetben az ethika csak mint egy tartománya jelentkezik a szociológia hatalmas birodalmának, addig később nemcsak hogy teljesen függetlenné lesz s hatalma alá hajtja mint a helyesség legfőbb mértéke az emberi cselekvés minden területét, hanem végezetül meghódítja még az ismeretelmélet transseendentalis határait is: még a hideg tudományos igazság is az erkölcsi norma melegítő fényében jelenik meg. S ezen ethikai felfogás sugaraitól a nemzeti eszme is új szint és új melegséget kap. Míg ezelőtt huszonkét évvel legelső dolgozatainak egyikében a nemzeti és a kozmopolita érzés közötti küzdelemben a kozmopolita irány térfoglalását e szavakkal köszöntötte szerzőnk, hogy: «már pirkad», (A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei. 1898. 51. 1.) addig életének utolsó esztendejében megirja «Platon állam tana», (Magyar Jogi Szemle könyvtára 2. füz. Budapest, 1020. 13. 1.) valamint «M a c h i a v e 11 i*1 cimű tanulmányát, amelyeknek nemcsak az a jelentőségük van, hogy az ókor nagy költő-filozófusának s a renaissance művészi hajlamú politikusának államelméleti felfogását ismertetik,2 hanem amelyek azon aktuális jelentőséggel is bírnak, hogy tanúbizonyságot tesznek szerzőjük erős nemzeti érzéséről: «Platon államtanának» szavai szerint «a nemzeti eszme tükröződését ott (akarja) látni minden arcon» (I. m. 11.) cfMaehiavelli» cimű dolgozatából pedig elégséges, ha elolvassuk a «Principe» 26-ik fejezetét idéző passzust, hogy felismerjük benne a magyar irredenta hangját.3 Régi 1 Jelen folyóirat első száma részére irta s közvetlenül végzetes kolozsvári útja előtt fejezte be. Ez az utolsó dolgozat, amelyet Somló Bódog sajtó alá bocsátott. 2 Jellemző Somló Bódog congeniális aesthetikai érzésére, hogy épen ez a két művészlelkű iró ragadja meg érdeklődését. 3 L. jelen számunk 62—63. 1. — Dolgozatainak ezen aktuális jelentőségére különben maga is utal, midőn c<Platon államtanában)), — amely lépten-nyomon visszatükrözteti szerzője ellenszenvét a háta megett lévő bolsevista diktatúrával szemben, — azt véli, hogy «Platon harmadfélezeréves bölcsessége különös aktualitással csenghet napjaink magyarjainak a fülébe», (7—8. 1.) vagy midőn «a magyar közelmúlt szomorú napjaira» utal (10. 1.) avagy amidőn «Machiavelli» bevezető soraiban ca mi külön magyar tragédiánkat)) említi.